Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)

KAPOSY VERONIKA: Adalék románkori emlékeink ikonográfiájához

dott, letöredezett rész közelebbi vizsgálata alapján sikerült megállapítani —• félkörív alakú serpenyőt tart, melyből tűz csap ki. A románkorban már a legkorábbi ábrázolások között megtaláljuk a kentaur alakját. Ezek a korai ábrázolások a templomok kőfaragású díszei között jelennek meg, ahol általában szimbolikus jelentésük van. A románkori emlékeken többnyire íjjal felfegyverzett, vagy baltával támadó kentaurokat találhatunk. Ezek akárcsak a szirének —• középkori értelemben — a bűnre való csábítás szimbólumai.

4 A kentaurok az emberi lélek kettősségét is jelképezik ; emberi alakjuk a lélek nemesebbik részét, jóra való hajlandóságát, állati alakjuk pedig a gonosz indulatokat jelenti. A kentaurral a középkor jólismert «természetrajzkonyve», a IL században keletkezett alexandriai «Physiologus» is foglalkozik.

5 Itt olvashatjuk, hogy : «a szirének és kentaurok félig emberi-, félig állatalakjukkal hasonlóak az eretnekekhez, kik a hit és jámborság (emberi felsőtest) külszine alatt besurrannak az Egyházba és az együgyű lelkeket megrontják. »

ü Ezek a magyarázatok csak az emberi lélek kettősségének megtestesítését látják a középkori kentaur ábrázolásokban, vagy csupán egy bűnnek — a «Physiologus» szerint az eretnekségnek — a szimbólumát. Á középkorban minden olyan jelkép, amelyik egy bűnt jelenít meg, végső fokon magának a leggonoszabbnak, a középkori képzeletvilágban oly gyakran szereplő sátánnak a szimbóluma. Ily értelmezés szerint a kentaur egyúttal sátáni jelkép is. A középkori ember vallásos gondolkodása szerint a bűn elkövetése a lélek elkárhozásához, pokolrajutásához vezet. A sátán pedig a pokolnak, az örök halál birodalmának ura. A kentaur tehát ilyen értelemben véve «halalos» jelentőségű szimbólum. Ezt a magyarázatot támogatják azok a középkori ábrázolások, melyeken a kentaur fegyverrel támad a középkorban általánosan ismert lélekszimbólumokra. Ilyen jelenetet láthatunk az Évangiliaire de Lothaire egyik miniatúráján is, ahol menekülő szarvasra nyilaz a kentaur,

7 ugyancsak St. Gilles templomának kapuján,

8 vagy Saint-Aignan (Loir et Cher) templomának oszlopfejezetén.

9 Női fejű madáralak felé lövi ki nyilát a Toulouse-i St. Sernin templom oszlopfőjén kifaragott kentaur.

10 A női fejű madár itt nyilvánvalóan lélekszimbólum, minthogy a madár már az ókeresztény művészetben is a lélek jelképe. Ugyancsak lélekszimbólumot, a sast támadja meg baltával a női kentaur a pécsi székesegyház egyik pillérfőjén.

11 A középkori ember kentaurról alkotott elképzeléseit egy XIV. század eleji miniatúra foglalja össze a legjobban.

12 A képen állattestű hegedülő csontváz, s vele szemben a zene hangjai4 A nyilazó kentaurok magyarázatát a bibliai idézetre alapítják, mely azt mondja : «vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak tüzes nyilát.» (Szt. Pál ephesusiakhoz írt levele. 6. 16.) Hasonló célzás van a Zsoltárok könyvében is. (10. 2.). 6

Lauchert, Fr. : Geschichte des Physiologus. Strassburg, 1899. — Perry, P. E. : «Physiologus» Pauly-Wissowa : Real-Encyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. XX. Stuttgart, 1941. 1074—1129. hasáb. 6

Lauchert, Fr.: id. m. 18. 'Van Marie, R. : Iconographie de l'art profane au moyen-âge et à la Renaissance. La Haye, 1932. IL köt. 126. ábra. 8

Kowalczyk, G.-Köster, A.: Dekorative Skulptur. Berlin, 1926. 194. tábla. 1. 'Deschamps, P.: Die romanische Plastik Frankreichs. Berlin, 1930. 65. tábla. A. 10

Kowalczyk, G. - K ö s t e r, A. : id. m. 194. tábla. 2. «Gerevich T.: id. m. 141. képe: CXVI. tábla. 2. 12 A hágai könyvtárban lévő 1323-ból való Raimbaucourt-Missale (Koninklijke Bibi. Cod. Nr. 78. D. 40. fol. l6ov) egyik miniatúrájának képét közli Kozáky I.: A halál-