Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)
KAPOSY VERONIKA: Adalék románkori emlékeink ikonográfiájához
és észak-itáliai vidék, valamint a csaknem azonos szinten romanizált Dél-Gallia i. u. I. századi épületein találjuk meg az igen közelálló párhuzamokat. FelsőItáliában már a kora-augustusi korból ismerünk olyan pillérfejezetet, amely teljes szerkezeti és jelentős részletmegegyezéseket mutat a bresciaiakkal. 9 Emellett az augustusi időkben épült assisi Minerva-szentély, a nîmesi templom fői, a polai Augustus-templom fejezetei sorolhatók ide némi eltéréseik ellenére. A bresciai fejezetek leveleinek metszései a Mars Ultor-templom fejezeteinek levéldíszeivel mutatnak legközelebbi megegyezést, természetesen a bresciai levelek a flaviusi kornak megfelelően fellazítottabbak, dúsabbak. Renaissancekori rajzok révén további igen közelálló fejezeteket ismerünk. A francia humanistának, Anonymus Destailleur-nek rajzai között ismeretes egy oszlopfő-ábra, amely jellegzetesen flaviuskori formákat mutat és igen közel áll fejezeteinkhez, sőt lényeges pontokon azonos vonásokat mutat (11. kép). Az oszlopfő származási helve nem ismeretes. 10 A bresciai Vespasianus-templom fejezetei mintegy középutat jelentenek a túlzottan leegyszerűsödött, gyakran teltleveles provinciális fők és a nagy központok, elsősorban Róma város sokszor agyondíszített formái között. A flaviusi kor kevésbé díszített, de teljesen kifejlett fejezetei az egyes részletek külön mivoltukban való megfigyelése helyett a korinthusi oszlopfő máig magasan becsült formáinak összbenyomását nyújtják, így ezek és nem túldíszített rómavárosi kortársaik lesznek azok, amelyek majd hosszú időkre példaként fognak állni az antik előképekre feltekintő különböző korok előtt. KISS ÁKOS ADALÉK ROMÁNKORI EMLÉKEINK IKONOGRÁFIÁJÁHOZ A Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályának kőemlékei között található a Zala megyei Újudvarból származó románkori templom kaputimpanonja 1 (12. kép). A félkörös lezáródású ívmezőben látható jelképes ábrázolás feloldása már foglalkoztatta azokat a kutatókat, akik középkori emlékeink jelképes beszédét igyekeztek megfejteni. 2 A lóhereívű belső keret közepén kettős szalagfonatból alkotott kereszt látható, melynek jobboldalán két kígyó fonódik össze, baloldalán pedig csúcsos sapkájú kentaur van kifaragva. Á kentaur jobbjával farkát fogja, 3 bal kezében pedig — amint azt a kissé megrongáló9 M ans ue Ili, G. A.: II monumento funerario di Maccaretolo. Archeológia Classica. 4 (1952) 63. XXII. tábla. 10 Lásd a 6. jegyzetet. 1 Lt. sz. : 53.586, magassága 62 cm, szélessége 130 cm, vastagsága 22 cm. 2 Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Bp., 1938. 192. képe: CCXIV. tábla. 1. •— Kádár Z. : Árpádkori szobrászatunk remekei a dunántúli falvak templomaiban. Népünk. 1944. 4. szám. 9-10. — A középkori kentaur ábrázolások megjelenésével és kialakulásával Kádár Zoltán foglalkozott legújabban : L'influence des peuples cavaliers nomades sur la formation des représentations médiévales de centaures. Acta archaeologica. 1952. IL 4. 307—318. 3 Az újudvari kentaurhoz hasonlót láthatunk egy későbbi Le Puy-i (Haute Loire) oszlopfőn,, amint levélhez hasonlóan kifaragott farkát tartja, a nő-kcntaur pedig saját hosszú haját fogja. (Bernheime r, R. : Romanische Tierplastik und die Ursprünge ihrer Motive. München, 1931. 136. ábra.)