Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 6. (Budapest, 1954)

KISS ÁKOS: A Szépművészeti Múzeum Vespasianus-kori pilaszterfői

az alsó sornál találjuk meg, azonban pilaszterfőről, tehát kockaalakú kalathosról lévén szó, itt két-két levél helyezkedik el szemköztes módon, közülük nőnek ki még egyszer olyan magasságra a felső levélsor tagjai. A két levélsor ilyen aránya tipikusan római sajátosság. A felső levélsor közül szabályosan nyúlnak elő a sarokcsigapárokat tartó indák (kaulisok) idomai. Itt már enyhe eltéréseket találunk az egyes fejezetpéldányoknál, méretbeli különbözőségeket, azonkívül az egyik esetben a kaulisfejek leveles tagoltság helyett csupán gyűrűtagból állanak. A korinthusi fejezetek testét alkotó kalathos pilaszterfőinknél részben mutatkozik, a kaulisok és az azokból kinőtt kehelylevelek mögött ívelten kihajló test nagy lécszerű felső szegélye világosan észrevehető. A kaulisokból nő ki a két kehelylevélpár, teljes oszlopfőnél négy pár, amelyek a két alsó levélsorhoz hasonlóan akanthuslevelekkel borítottak. Az egyes fejezeteknél itt is különbözőségeket figyelhetünk meg. Két esetben íveltebb, kehek/alakú formában ülnek a kaulistetőn, ezek sikerültebb megoldások (5, 3. kép), a többieknél ellenben merevebb módon nőnek ki onnan. Ezekre hajlanak rá legfelül a kettős csigapárok olyként, hogy a két középcsigapár közepén az abacus rozettája alatt alacsonyabban érnek össze, a sarokcsigapárok pedig szélesebb ívekben nyúlnak ki a sarkok felé, magasabban helyezkedve el, nagyobb alakúak is a középsőknél. Az egyes fejezeteket legfelül szokásos módon abacuslap zárja le. Ez egyszerű megoldású és profilált oldala többszörös tagoltságot mutat, alul széles, homorúan bemélyedő része felett kis, sima léc, majd legfelül kihajló, erőteljesen domborodó pálcatag zárja be a lap oldalát. A három tag egymás felett fokozatosan kijebb helyezkedik el. Az abacus oldalai felülnézetben a szokásosnak megfelelő homorúan ívelt formát mutatnak, a csigapárokkal alátámasztott két sarkán ferde sarokmetszésüek. A sarokcsigapárok ívei az egyes példányoknál az abacussal különféle módon érintkeznek. Egyik esetben csupán a kalathos felső kilátszó peremét fedik el a sarkokon (7. kép). Két másik esetben hasonlóan idáig nőtt fel a csigapár íve (4, 6. kép), ellenben a többi esetben a magasabb ív belevág az abacus középső homorú mezőjébe is. Legfelül az abacusok mindegyikét középütt egy-egy rozetta díszíti. A legnagyobb különbséget ezeknél figyelhetjük meg. Mindegyik rozetta egy belső gombszerű tagból és azt körülvevő sziromkoszorúból áll. A belső tag három esetben három osztatú (3, 4, 5. kép), két esetben négyosztatú (6, 7. kép) egyszer pedig (8. kép) öt kis húsos levélke fog közre egy átfúrt középső gombtestet. A körülvevő levélsziromkoszorú a 3, 5, 7. és 8. kép fejezeténél köralakú, finoman tagozott akanthuslevélkékből áll, egy másik esetben (4. kép) a merevebb levelek négyzetes alakzatban fogják körül a közepet, a 3, 6, 7 és 8. képen láthatóknál pedig jóval kevesebb számú nagy húsos levél alkotja a külső koszorút. A fejezetek tetején bekarcolt hálózat látszik, amely négyzetes beosztású, három sorban hat-hat négyzet, a falba beilleszkedő résznél pedig két egész és egy csonka négyzet, amelyeket átlósan két-két vonal metsz (10. kép). A fejezetek felső, csupán a szükséghez képest megmunkált síkján, amelyre az architrav gerendái nehezednek, nem ritka az ilyen beosztás. Oszlopfők felső lapjain gyakran egy kör jelzi a képzelt mag, a kalathos felső kerületét, az abacus alsó, így keskenyebbik oldalát másik megfelelő vonal stb. A korinthusi oszlopfők felső lapján gyakran látható bekarcolt hálózatos beosztások a fe-