Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

WESSETZKY VILMOS: Az egyiptomi «újév-amulettek» problémái

adó Nílus-áradásnak mintegy kísérőtüneményeként jelentkezett. A két jelenség összefüggésének tudatosságát, egyben a csillagzat megjelenésének évhatározó szerepét a szövegek bizonyítják.

5 A csillagoknak évhatározó szerepe kétségtelen a természeti népeknél is.

6 Hogy melyik volt az eredeti időmeghatározó, az nem dönthető el,

7 de kétségtelen, hogy akár az átlagos Nílus-évet, akár a csillagászati Sothis-évet vették alapul, a gyakorlatban a 360 és 5 toldaléknapos beosztással az egynegyed napot nem vették figyelembe. Ennek okát pedig nem primitívségben, hanem kultikus okokban kell keresnünk. A hrw = nap (dies) mellett használták az idő kifejezésére a r° Nap (sol) szót is ; a «minden nap» = r

c n b mint kifejezés éppen párhuzamosan is állhat a hrw szóval pl. a h r. t hrw nt r'' nb= «mindennapi szukséglet» értelmében.

8 Töredék-R

c pedig elképzelhetetlen az egyiptomiak szemében, ennek természetes következménye viszont a valódi Sziriusz-év 365 1

/

4 napjával szemben egy négyévenkénti egynapos elmaradás. A valóságos nap-, vagy az ahhoz közelálló Sziriusz-évvel szemben egy mozgó naptári év keletkezését jelentette ez, és ugyancsak ismeretes, de jellemző tényként kell kiemelni, hogy ehhez az évszámításhoz még akkor is ragaszkodtak az egyiptomiak, amikor III. Ptolemaios Euergetés kanopusi dekrétuma

9 és az Augustus által bevezetett «alexandriai év» az állandó évet írta elő.

10 A földművelő nem naptár szerint vetett, aratott, akinek pedig egy meghatározott évszak ismerete nélkülözhetetlen volt (pl. egyes betegségek esetében az orvosnak), az éppen a szilárd dátumot adó, évkezdést jelentő Sothisfelkelés idejétől könnyen kiszámíthatta a kívánt időszakot. Bárhogy értékeljük is az Ebers-papírusz naptári táblázatát,

11 feltételezhetjük ilyen — nyilván orvosi -— célra való felhasználását. Mint említettük, kétségtelen tény az, hogy az egyiptomiak nem váltak meg a mozgó évtől, még akkor sem, amikor az állandó év előnyeit szinte rendeletileg is tudomásukra adták. Ügy mint az írás, a naptár is az életet szolgálja, de kultikus jellegű is az egyiptomiak szemében. Hasztalan kíséreljük meg a mi tudományos gondolkodásunk értelmében megmagyarázni azt, hogy a 360 és 5 (az osirisi kör isteneinek szentelt) toldalék-nappal olyan évet használtak, amelyben az évszázadok alatti eltolódás eredményeként, mint a kanopusi dekrétum is kifejezi, az. eredetileg a nyárra eső ünnepek télre, a téliek nyáridőre estek. Ennek a magyarázatát éppúgy az egyiptomi gondolkodásnak az egyiptomi társadalomnak a miénktől eltérő szerkezetét tük5 Pyr. 965. v. ö. : Sethe, K. : Die Zeitrechnung der alten Aegypter. Göttinger Nachr. 1919, 294 ; M e y e r, E. : Aegyptische Chronologie. Abh. Preuss. Akad. Phil.-Hist. Kl. 1904. 13; S cho tt, S. : Altägyptische Festdaten. Abh. der Geistes- und Sozialwiss. Kl. Mainz, 1950. N° 10. 11, 12, 14 ; Sothisnak és Nílusnak a késői tradícióban megőrzött összefüggésére : R o e d e r, G. : Roscher ML. IV. 1909— 1915. s. v. Sothis ; a keresztény és arab Egyiptom Nílus-ünnepeire : Ebers, G.: Cicerone. Stuttgart-Leipzig, 1886. 183—184. 6 N i 1 s s o n M. P. : Nochmals der Ursprung des ägyptischen Jahres. Acta Orientalia Leiden, 19(1943) 1 s köv. V. Ö. N e u g e b a u e r, O. : Again the Sothiac Period, u. o. 139. 7 V. ö. Schott: id. m. 12. és P a r ke r, R. A. rec. (Bibliotheca Orientalis. 9. N° 3—4. 100.) 8

Erman-Grapow: Wörterbuch. II. 402. V. ö. a magyar «nap» használatát. 9 Urkunden des Aegvptischen Altertums. II. 2. Leipzig, 1904. 138. "Sethe: id. m. 310, 315.; Meyer: id. m. 31. 11 M e y e r : id. m. 47, 48. ; S e t h e id. m. 314. ; S c h o 1

1 : id. m. 39. A teljes napévet természetesen bármikor megkaphatták egy négyévenkénti 6. toldaléknap, holdhónapoknál egy hónap beiktatásával. A Ptolemaios-kor előtti források erről azonban nem beszélnek. V. ö. Montét, P. : La vie quotidienne en Egypte au temps des Ramsès. Paris, 1946. 39.