Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: A három Charis csoport újabb töredéke

tökéletes harmóniájáról és vonalritmusáról, mint a modoros és kiegyensúlyozatlan 2. századi példányok.

42 A fej, a talapzat és támaszték nyújtotta fogódzók híján nem könnyű a torzó keletkezési idejének pontos meghatározása. Stiláris összképe és a sienai példánnyal való rokonsága azonban arra vall, hogy olyan másolattal van dolgunk, amely híven igazodhatott az eredetihez, attól időben sem eshet messzire, s talán a későhellénisztikus, vagy inkább a koracsászárkori művészet terméke. A budapesti torzó kiegészíti az eredetiről alkotott képünket is. Elsősorban óvatosságra int azzal a nézettel szemben, hogy azt a 2. századi példányok alapján klasszicizáló, eklektikus alkotásnak képzeljük el. Arra vall, hogy a tökéletes, és hatását évezredekre megőrző

43 kompozíciótól nem maradt el a részletek kidolgozása sem. Az egész csoport ritmikus vonaljátéka az egyes alakok könnyed ívelésű vonalaira épült fel. A kompozíció érzéki színezete

44 a részletek mintázásának érzékiségével párosult. Mindez azonban nem a klasszicizmus sajátja és eltér a sienai csoport szigorúan mértéktartó stílusától. Lehetetlen a három Charis csoportot olyan irányzat termékének tartani, amely a laza «pasitelési» csoportokat, s a részletekben való eklektikus klasszicizálást és archaizálást hozta létre. Sokkal helyesebb a Charis-csoportot a kisázsiai késő-hellénizmus termékének tartani. A késői hellénizmus idején Kisázsiának, különösen a rhodosi iskolának jellemző vonása az egynézetű dekoratív komponálási mód, amely gyakran festmények szobrászi átfogalmazásához vezetett.

45 E feltevés új megvilágításba helyezi a budapesti torzó és a kyrénéi Aphrodité rokon vonásait. Míg az Aphrodité és a kis kyrénéi csoport összefüggése egy másoló műhely kiváló és gyengébb terméke viszonyának látszik, a budapesti torzó a kyrénéi istennő előképével állhat rokonságban. Nem a másoló, hanem az eredeti stílusjegyei kapcsolják össze őket. Ludwig Curtius a kyrénéi Aphrodité eredetijét az i. e. 2. század kisázsiai alkotásának tekinti.

46 Ha a császárkori szobrászműhelyek a legkülönbözőbb korok és 42 A kyrénéi nagy csoport (Becatti: Fig. 1.) középső tagja hozzápréselődik a jobboldalihoz, feje pedig teljesen elfordul a nézőtől. Az alakok tartása puha, kissé esetlen. A kyrénéi kis csoportnál (Becatti Fig. 2.) a vertikális elem elnyomja a budapesti torzóban érvényesülő S- formában futó vonalritmust, ugyanakkor az eredeti kompozícióval szemben a középső alak baloldali társának bal vállára teszi a kezét. A csoport önmagukban álló szobrokká esik szét. A kyrénéi Iseum példánya (Becatti Fig. 3.) teljesen át van alakítva, a két szélső alak az «Aphrodite pudica» mozdulatával, a kéztartás pedig mint a kyrénéi kis csoportnál. A vatikáni csoport (Becatti Tav. II.) széles, asszonyos testformái rendkívül nehézkesek a torzó könnyed eleganciájával szemben, a párizsi példánynál (Becatti Tav. IV) pedig a két jobboldali alak a nagy kyrénéi csoporthoz hasonlóan van összepréselve. 43 A továbbélésre lásd Deonna és Becatti dolgozatát. 44 K 1 e i n : Vom. ant. Rok. 92. kk. A csoport szinte raffináltan állítja közszemlére már kompozíciójával is a női test szépségeit (Becatti 50). Curtius (53 k.) találó szavakkal jellemzi ezt az érzéki vonást a kyrénéi Aphrodité példáján. Ebben a tekintetben a csoport rokonságban áll a fekvő hermafrodita, a délosi Aphrodité és Pán, valamint az Aphrodité Kallipygos néven ismert későhellénisztikus alkotásokkal. Az Aphrodité Kallipygossal Lullies (52) stiláris összefüggést is megállapít. 45

1. a 11. jegyzetet. Az egynézetűség és festői kompozíció adja ez irányzat alkotásainak erős dekorativitását : L i p p o 1 d : Kopien 165. Becatti: Arte e gusto negli serittori Latini (1951) 32. Becatti i. m. 49. Nem véletlen, hogy a Charis-csoport a császárkorban elsősorban dekorativ célokat szolgált. A kyrénéi Charis-csoportok közül kettőt thermákban találtak pendantként felállítva. Azoknál a csoportoknál, amelyeken kétoldalt edények állanak rájuk vetett lepellel, szintén valószínű a fürdőben történt dekorativ felállítás : Vatikán, Louvre. V. ö. a Görög Anthologia epigrammájával : Anth. Pal. IX. 616. "Curtius: id. m. 58. k.