Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)
KÁKAY SZABÓ GYÖRGY: Restaurátor Osztály
nerálására és — 1 amennyire az idő engedte — rendbehozására irányult. A Régi Képtár és az Üj Magyar Képtár, továbbá a Modern Külföldi Képtár gyűjteményének és a szoborgyűjtemények állandó kiállításának megnyitása után a még kiállításra váró régi magyar anyag mellett sor kerülhetett a nagyobb és hoszszabb munkát igénylő egyes restaurátori feladatok megoldására is. A képrestaurátorok munkái közül kiemelkedik Tiepolo «Id. Szt. Jakab apostol legyőzi a morokat» c. képének helyreállítása. A kép olyan állapotban került haza az elhurcolás után, hogy kevés remény volt rá, hogy valaha is közönség számára élvezhető lesz. Az elszállítás előtt felületesen leragasztott hólyagzások a mostoha körülmények folytán a legtöbb helyen elváltak a biztosító papírrétegtől és összetörtek. Mintegy másfél évig tartó gondos munkával az osztály vezetőjének az új vászonra vonást végző műhely segítségével sikerült a levált és leválni készülő festékrészeket eredeti helyükre rögzíteni. Természetesen ez alkalommal eltüntettük a képről azokat a későbbi ráfestéseket és az elváltozott lakkréteget is, amelyek meghamisították az eredeti mű színhatását. Hasonló nagyarányú beavatkozásra volt szükség visszaérkezése után B. Strozzi «Adogaras» c. képénél. A rendkívül megsárgult lakkréteg eltávolítása után váltak újra láthatóvá a művész évtizedekig lappangó friss színei Velasquez «Etkezo parasztok» c. képén is. A Régi Képtár deszkára festett képei közül több fontos darabnál a restaurálás előtt a deszka erős megvetemedését kellett kiküszöbölni (G. Santi követője: Trónoló Madonna; L. Cranach: Házasságtörő asszony; id. H. Holbein: Mária halála). Jelentősebb munka volt még a Régi Képtár anyagából Ribera «Szt. András vértanusaga» c. képének, J. Jordaens «Bűnbeesés»-ének, Cornelis de Voss «Csaladi kép»-ének és A. Benedetti «Nagy csendélet»-ének restaurálása. Elvi kérdést vetett fel az a vita, amely Goya «Bermudezné» c. képének és az Üj Magyar Képtár egyik kiemelkedő darabjának, Szinyei «Majális»-ának letisztításával kapcsolatban zajlott le. A képeket fedő elsárgult firniszrétegnek és szennyeződésnek, a múzeumunkban régebben szinte kötelező banális galéria-tónusnak az eltávolítása elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a képek eredeti színeit ismerhesse meg a néző. Néhány más képrestaurálási munka során is születtek tudományos szempontból fontos eredmények. L. Cranach «Krisztus siratasa» c. képének alsó részén a kétszeres átfestés alatt öt eddig ismeretlen arckép került elő, amelyeken a mester a donátort és családját örökítette meg. Taddeo di Bartolo háromrekeszű oltárképének jobb szárnyán a Szt. András apostolt ábrázoló kép teljes egészében átfestettnek bizonyult, s az átfestés eltávolítása után előtűntek az eredeti mű eléggé rongált, de ragyogó színei. A H. van der Goes-nek attribuait «Kiralyok imádásá»-ról X-sugaras átvilágítás után kitűnt, hogy eredetileg triptichon volt, s csak jóval később dolgozták össze olyanformán, hogy a szárnyak és a középső kép közötti helyre tájképet festettek, így tüntetve el a hármas tagozást. A Röntgen-átvilágítás során lehetett megállapítani, hogy Giorgione «Férfiképmásá»nak hátterében a szürke átfestett réteg alatt ablakkivágás rejtőzik, melyen keresztül felhősegű tájkép látható. Az arc, melyen a szemek félig lesütöttek, a Röntgen-felvételen felfelé néző szemgolyót mutat, a képen jelenleg látható előrenyomott fül alatt pedig szebbrajzú fül látszik. A Goya-emlékkiállítás előtt a «Köszörus» és a «Korsos lány» terpentines lemosásánál a szürke háttérben ennek színétől elütő, parányi színfoltocskák tűntek elő. Az átvilágítás mindkettőnél egyforma, vázas virágcsendéletet mutatott a jelenlegi festményréteg alatt.
