Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)
RAJNAI MIKLÓS: Új Magyar Képtár
ban állandóvá rögzítése : olyan viszonylag végleges megoldás kidolgozása, mely feleslegessé teszi az évenkénti átrendezéseket. Az állandó kiállítás mellett többízben rendezett az osztály időszaki kiállítást is. Ilyenek voltak a Szinyei-emlékkiállítás (1948), a Than Mór-emlékkiállítás (1953), Rudnay Gyula-emlékkiállítás (1953—54). Ezen kívül részt vett az osztály anyaga a Régi Képtár által rendezett, az életkép fejlődését bemutató időszaki kiállításon is. E belső rendezvényeken kívül a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárának anyaga a felszabadulás óta sok egyéb, rokonintézmények által rendezett kiállításon is szerepelt. Ebből a szempontból elsősorban a Fővárosi Képtár kiállításai érdemelnek említést. A Fővárosi Képtár részben Egyetem-utcai épületében, részben Fényes Adolfról elnevezett helyiségében a kiállítások hosszú sorát rendezte. Ezeknek jellege változatos volt : történeti felépítésüeket, tematikusokat, s egy-egy nagy mesterünk egész életművét, bemutatókat egyaránt találunk közöttük, pl. Képzőművészetünk útja Nagybányától napjainkig (1945), A magyar katona a szabadságért (1951), Madarász Viktor (1952). Számuk — csak azokat tekintve, melyek jelentősebb történeti anyagot is tartalmaztak — több, mint harminc. E kiállításokat nem a Szépművészeti Múzeum rendezte, de úgyszólván mindegyiken képviselve volt anyagával az Új Magyar Képtár is, sőt több esetben az anyag zömét szolgáltatta. Többízben szerepelt az osztály anyaga a Nemzeti Szalon és az ErnstMúzeum kiállításain is. Ezek közül legjelentősebb volt a Szolnoki Művésztelep (1950) című kiállítás, az Ernst-Múzeumban. Az osztály anyagának valamennyi előbb említett, múzeumon kívüli bemutatását méretben és jelentőségben jóval felülmúlta a Műcsarnokban rendezett reprezentatív Munkácsy-kiállítás. E kiállítás gerincét mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt az Új Magyar Képtár darabjai képezték. A fentieknél nem kevésbbé jelentős az a szerep, melyet az osztály vidéki múzeumok kiállításaival kapcsolatban vállalt. Debrecen, Szeged, Szekszárd múzeumának, valamint a zalai Zichy-Múzeumnak állandó képzőművészeti kiállítása van, ahol a bemutatott festmények egyrésze az Új Magyar Képtár letétje. De letéti anyaggal látta el az osztály több más vidéki városunk múzeumát is. Külön említést érdemelnek még a vidékkel való kapcsolat szempontjából az időszaki kiállítások, melyeknek anyagát túlnyomórészben ugyancsak az Uj Magyar Képtár bocsátotta rendelkezésre, mégpedig raktára legszebb darabjaiból. Ezt igazolja a Munkácsy-kiállítás (Szeged 1950), az « Alföld képben és versben» című (Hódmezővásárhely 1951), és a Mészöly-kiállítás(Székesfehérvár 1952), hogy csak néhány példát emeljünk ki a tíz nagyobbszabású kiállítás közül. Túlnyomórészt az osztály adta az anyagot azokhoz a vándorkiállításokhoz is, melyek 1948-ban a Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Főosztálya és a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége, 1949—1953-ig a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, 1953—54-ben a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya szervezésében járták az országot. A vándorkiállítások száma évenként átlag kettő, s eddig a különböző kiállítások összesen kb. 70—80 alkalommal kerültek bemutatásra. Az osztály nem kizárólag kiállítások útján végzett kulturális nevelőmunkát, hanem — bár közvetve — úgy is, hogy többízben rendelkezésre bocsátotta képanyagát művészeti kultúrfilmek és történeti tárgyú filmek gyártásához. 9* 131
