Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)
RADOCSAY DÉNES: Két hervartói oltárszárnyról és a palocsai Szent Katalinról
szobrában, valamint ugyanitt a Mária-Dorottya oltár két tituláris alakjában vélte meghatározni. Keletkezésük idejét az 1490 körüli évekre tette. 14 E stíluselemző fejtegetést követően tisztázódott a Szt. Jeromos származásának kérdése. Mint bebizonyosodott, párja nem a mindez ideig vele együtt szereplő Szt. Katalin, hanem a Nemzeti Múzeumból ugyancsak a Szépművészeti Múzeumba jutott Szt. Gergely pápa figurája — a két egyházatya szobra eredetileg a kassai (Kosicc) főoltár oromzatát díszítette s innen került más és más úton a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe. 15 Szt. Gergely és Jeromos származásának sikeres meghatározása mellett azonban megoldatlan maradt a Jeromostól immár elválasztott Szt. Katalin eredetének problémája (14. kép). E kérdés tisztázásához a Szépművészeti Múzeum fényképgyűjteményének egy régi, Divald-féle felvétele vezet (15. kép). A fényképen középen Mária áll, jobbkarján a ruhátlan kis Jézussal, Mária baloldalán kérdéses szobrunk, jobboldalán pedig egy Szt. Katalinunkkal azonos méretű, attribútumát vesztett ismeretlen női szent ; az így alakított szoborcsoport két szélén két festett szekrényfél látható. A felvétel hátoldalán Divald kézírásával a «Palocsa» megjelölés olvasható. 16 A Divald-féle felirat tehát kétségtelenné teszi, hogy a felvétel a Sáros megyei Palocsán (Plavec) készült s helybeli szárnyasoltár maradványainak emlékét őrzi. Valószínűleg az egykori összetartozást kívánja hangsúlyozni a felvételen a szobrok és a két festett tábla csoportosítása — részben hasonló eredményre vezetnek a stiláris megfigyelések is. A két mellékfigura köpenyének elől szabályos-párhuzamos ékekben gyűrődő mindkét szobornál azonos redővetése, vagy a két fej kissé előrenyújtott és enyhén oldalt hajtott motívuma — megegyező méreteik mellett •— ugyanazon szobrász vésőjére vall. A két mellékalakot határozott formai rokonság kapcsolja egybe, de világos stiláris eltérések figyelhetők meg kettőjük, valamint a középen álló Madonna között. Mária alakján a köpenyráncok más módon, szabadabban, «természetesebben» vetődnek és különbözik a két mellékalak, valamint a Madonna arcának típusa is. Szt. Katalin arcának tartózkodóbb bája mellett Mária arcáról naivabb nyíltság sugárzik ; Mária szobrásza volt a gyakorlatlanabb, kisebb tehetséggel megáldott művész. E stiláris eltérésekből azonban nemcsak az következik, hogy a szobrokat két különböző mester faragta, hanem az is, hogy a három figura nem egyazon oltár maradványa ; hasonlóképen ezt bizonyítja a három szobor egymásközötti aránya. A két mellékalak kisebb, semhogy az egykori oltárszekrényben a Madonna két oldalán állhatott volna, annál pedig nagyobb, hogy ez oltár szekrényének két szélén egymás fölé, vagy éppen az oromzatba kerülhetett volna. Az arányokból következtetve feltehető, hogy a fényképen látható s szakirodalmunkban eddig nem ismertetett két egészében átfestett szekrényfél eredetileg ahhoz az oltárhoz tartozott, melynek közepén a Madonna szobra állt. A felvétel alapján a szekrényfeleken ábrázolt szentek kiléte nem állapítható meg s ugyancsak kérdéses marad, vájjon ugyanez oltárhoz tartozott-e a Mihalik által a bártfai (Bardejov) múzeumban említett három palocsai táblakép Szt. Katalin, Borbála és Ágnes alakjával. 17 Kérdéses, vájjon e három tábla azonos lehet-e a két szekrényfél három képmezőjével. 18 14 Kamp is A.: A középkori faszobrászat Magyarországon. Bp., 1940. 58, 148. 15 Csánky M. : A kassai főoltár két ismeretlen szobra. Szépművészet. I, 1940. 61—62. 16 A feliratban Divald kezevonását Genthon István határozta meg. 17 Mihalik J. : Vezető a Sárosvármegyei Múzeum gyűjteményeiben. Kassa, 1906. 35. 18 D i v a 1 d K. : Felvidéki séták. Bp., 1925. 64. Nem igazít útba Divald rövid megjegyzése, általánosságban csupán annyit említ, hogy Palocsán szárnyasoltárnak már csak töredékeit látta s ezek a bártfai múzeumba kerültek.
