Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 4. (Budapest, 1949)

BALOGH JOLÁN: Régi Külföldi Szoborgyűjtemény

alatt. Ugyancsak 1953-ban került sor a Goya- és a Cranach-emlékkiállítás megrendezésére, valamint két vidéki időszaki kiállításra (Sopron és Hódmezővásárhely). A kiállításokhoz rövid katalógusok készültek; ezek közül egyesek illusztrációkkal jelentek meg. A Régi Képtár tanulmányi gyűjteménye, amelyet még Petrovics Elek, a Múzeumnak egykori kitűnő főigazgatója kezdeményezett, a szóbanlévő évkörben végre megvalósult. Öt teremben és két kisebb helyiségben, megfelelő berendezés felszerelésével mintegy 1600 m

2 falfelületet sikerült biztosítani olyan régi festmények elhelyezésére, amelyek a nyilvános képtárban nem kaphattak helyet, de a tudományos kutatás számára többé-kevésbbé fontosak. A nyilvános képtár és a tanulmányi gyűjtemény anyagát egységesen felölelő, kétkötetes szakkatalógus sajtó alatt van. Rendszerében a megelőző, 1937. évi katalógust követi és háromszáz festmény reprodukcióját fogja tartalmazni. A nyilvános képtár rövid, népszerű vezetője 1950-ben jelent meg, s jelenleg utánnyomás alatt van. PIGLER ANDOR osztályvezető Régi Külföldi Szoborgyüjtemény A Régi Külföldi Szoborgyüjteményről utoljára 1941-ben tájékoztathattuk a nyilvánosságot az Évkönyv X. kötetében (O. M. Szépműv. Múz. Évkönyvei X. 1940. Budapest, 1941. 206. 1.), amikor még a gyűjtemény gyarapodásáról, az 1940-es év vásárlásairól számolhattunk be. A következő háborús évek már jobbára a mentési munkálatokkal teltek el. Az épület II. emeletén lévő állandó kiállítást, amelyet még 1936-ban rendeztünk, fokozatosan le kellett szerelni. Eleinte csupán a legfontosabb darabokat helyeztük a légó-pincébe, később, 1942 szeptemberében az egész kiállítási anyagot — a nagy darabok kivételével — éspedig túlnyomó részét ládákba csomagolva. A nagyméretű szobrok leszállítására 1944 márciusában került sor. 1944 szeptemberében pedig a raktári anyag egy részét is letettük a pincébe. A legjelentősebb darabok közül hármat (Leonardo követője : Lovas; Riccio : Európa elrablása; Pisano : Madonna), a képtári anyaggal együtt, Veszprémbe szállítottak 1943 tavaszán, 27-et pedig Pannonhalmára 1944 decemberében. Ezek a darabok (összesen 30) a Képtári és Grafikai osztályok anyagával együtt különféle viszontagságokon keresztül Münchenbe jutottak, ahonnan 1947 tavaszán kaptuk vissza. A szállítások közben elkallódott egy rendkívül finom olasz renaissance faragott keret (XVI. sz. eleje. — 32. kép). ). Itthon, a pincébe letett anyagot is több kár érte. Három kis olasz bronz (Lt. sz. 5369. Császárfej ; Lt. sz. 5349. Ülő szatir; Lt. sz. 5174. Delfin) eltűnt, közöttük a nagyon szép kis delfin (33. kép), és számos szobor megsérült, különösen a nagyméretűek. Az összes veszteség egy százalékot tesz ki. Áz 1944—45-ös ostrom alatt a II. emeleti kiállítási helyiségek is teljesen tönkrementek. A következő évek a gyűjtemény számbavételével, leltári revíziójával és főként a megrongálódott anyag restaurálásával teltek el. Az utóbbi munkálatokat Erdey Dezső és Németh Kálmán szobrászok végezték nagy szakértelemmel és gonddal. A restaurálások során nem csupán a rongált részek megerősítésére törekedtek, hanem lehetőleg az eredeti állapot visszaállítására. A terrakotta- és faszobrokról az újabb átfestéseket eltávolították, úgyszintén a kiegészítéseket. Lelkiismeretes munkájukkal nem egy darab nyerte vissza régi szépségét, eredeti színezését.