Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Pigler Andor: Szent Rókus-képecskék a velencei settecentoból

SZENT RÓKUS.KÉPECSKÉK A VELENCEI SETTECENTÓBÓL Különböző utakon került a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonába két azonos tárgyú és egykor bizonyára méreteikben is egyező festmény ; az a kis eltérés, ami nagyság tekintetében most mutatkozik közöttük, a különböző időben végrehajtott új vászonra vonás következménye. Könnyű felismerni, hogy mind a két Szent Rókus-ábrázolás Giovanni Battista Pittoni kezétől származik. A 935. leltári számú darab, mely mint Piazzetta műve Pyrker János László, velencei pátriárka gyűjteményéből került a Múzeumba, 43x32 cm méretű; az alak sajnálatosan kellemetlen arckifejezése a száj részletet érintő, régi és ügyetlen restaurálás következménye. A 2167. leltári számú festmény, Perlaky Kálmán hagyománya, mely «Ribera modora» megjelöléssel szerepel a leltárban, most 42x32 cm méretű. Ez utóbbi esetben a fenti mestermeghatározást igazolja az eredeti vászon hátán talált és a XVIII. századból származó felirat, melyet jelenleg az új vászon megint eltakar : «Di Gio'Batta Pitoni—üetto Pitoncin—1727—AA.» Viszont az első kép valószínűleg azonos azzal a festménnyel, melyet Francesco Bartoli 1793ban a rovigói Palazzo Silvestriben említ : «San Rocco in atto di ringraziar Dio d'averlo provveduto di un pane, che stringe nella destra, è opera assai bella del valente Pittore Gio : Battista Pittoni Veneziano».

1 Bartoli dicsérete ellenére is kétségtelen, hogy Pittoninak csak szerényebb igényű munkáiról van itt szó. Jelentőségük nem is önmagukban, hanem inkább abban a körülményben rejlik, hogy a velencei Settecentónak egy különleges képtípusára irányítják a figyelmet. Művészeti tömegcikkek egyik fajtájával van dolgunk, ugyanannak az egyszerű képtartalomnak egyelőre beláthatatlan sok variációjával. Hogy erre a feladatra neves festők, sőt a legnagyobbak is vállalkoztak, olyan jelenség, amelyben a velencei művészet utolsó fénykorának nem egy főjellemvonását lehet felismerni : a képzeletnek és megjelenítő erőnek kiapadhatatlan bőségét, a művészele példás felelősségérzetét és lelkiismeretességét. Minthogy mindig ugyanaz a szent jelenik meg ezeken az azonos méretű képeken és többnyire félvagy térdalakban, nyilvánvaló, hogy mind ugyanazzal a rendeltetéssel készült. Az egyik legnagyobb velencei jótékony egyesületnek, a Scuola grande di San Rocconak tagjai mint-j egyesületi jelvényeket függeszthették e kis festményeket lakásuk falára. A Scuola épületében és az előtte lévő téren évenkint augusztus 16-án rendezett képkiállításon kerültek a vásárlóközönség szeme elé, amint például Canalettónak a londpni National Galleryban őrzött képén (937. sz.) vagy Michèle Marieschinek egyik rézkarcán látható.

2 A budapesti példányokkal kapcsolatban csak néhány további darabra kívánunk rámutatni ; a sorozatot könnyűszerrel fogja gyarapítani a velencei Settecentónak minden speciális kutatója. Giovanni Battista Piazzetta képe a velencei Ravàgyüjteményben volt.

3 Keletkezési idejét megközelítően meghatározza a második Pittoni-képpel való szoros összefüggése. Nemsokkal később, 1730 táján festette Giovanni Battista Tiepolo két képét, Hágár és Izmael, Ábrahám és a három angyal jelenetével, a Scuola di San Rocco számára. Az egyesülettel való eme kapcsolat gyümölcseinek lehetne tartani azokat a Tiepolónak tulajdonított Szent Rókusképecskéket, melyek közül kettő Dessauban van (43x33 cm),

4 kettő egykor Münchenben, J. Böhler műkereskedőnél volt (435 x33 cm),

5 egy darab a strassburgi múzeum 1 Bartoli, F.: Le pitture . . . di Rovigo, 1793, 245. 2 Sack, E.: G. B. und D. Tiepolo, 1910, Abb. 1. ; Molmenti, P.: La Storia di Venezia nella vita privata, 4. ed., III, 1908, 135. 3 Ravà, A.: G. B. Piazzetta, 1921, tav. 54

f 4 Sack, id. m., 187, Nr. 313, 314. I 5 Sack, id. m., 191, Nr. 342, 343.