Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )
Balogh Jolán: Német dombormű a későrenaissance korból
már nem értékelt szöveg fölé ragasztotta a rajzokat és metszeteinket, némelyikükről részlettanulmányokat rajzolva a még üresen levő oldalakra. A fentidézetteken kívül még egy példával lehet ebből a gyűjteményből a minták alakulását és változását illusztrálni: az 1915/4-es Lt. sz.-ú 105x163 mm-es nagyságú, keleties csempe és fayenc-minták hatását tükröző fametszet fejlődik és bővül az 1915/87. Lt. sz.-ú rajzon. (170x174 mm.) A «felsoitaliai f mester» ornamentumainak alkalmazása viszont a gyakorlati megvalósításában teljesen rokon mintával megtalálható Giovanni Battista del Cervelliera főpapi trónszékén a pisai dómban 1536-ból, a támla figurális részének félköríves keretén. Végül a harmadik terület, ahol a minták fejlődése figyelemmel kísérhető, az ábrázolások a korabeli művészek festményein, ruhaviseletek díszítésén. Gazdag terület a tanulmányozásra először többek között Carpaccio, vagy Cima da Conegliano képei, majd átmentek később például a Bronzino arcképek ruhaviseleteire is. Pl. Stefano Colonna arcképén a vértezet dísze. (Roma, Galleria Corsini.) 10 Aggházy Mária. NÉMET DOMBORMŰ A KÉSÓRENAISSANCE KORBÓL 1917-ben ajándékképpen került Múzeumunkba egy nagyméretű német fa-domLormű 1 , mely Jézus születését ábrázolja. A relief kompozícióján első pillantásra meglátszik, hogy nem plasztikai gondolat eredménye, nem a faszobrász egyéni invenciójából származott, hanem valamilyen festői mintakép többé vagy kevésbbé hű másolata. E feltevést teljesen igazolja Aegidius Sadeler metszete, mely Hans von Aachennak a római Gesu számára festett oltárképéről készült 1588-ban. 2 A relief és a metszet között az összefüggés nyilvánvaló, az előbbi úgyszólván a legapróbb részletekig pontosan követi a metszet kompozícióját. A faszobrász Sadeler szép rézmetszetét kényelmes és könnyen hozzáférhető mintalap gyanánt használta fel, mint ahogy ezt általában a kisebb mesterek, főként a dekoratív jellegű megrendelésekre dolgozó szobrászok, széltében tették. 3 Az egyéni invenció ilyen munkákban alig jutott szóhoz. Domborművűnk mestere is híven másolta a mintaképet, csak azt hagyta el belőle, amit reliefben kifaragni nehezen lehetett volna, mint például a metszet jobbszélén az illuzionisztikusan kinyúló botot. Hasonlóképpen megváltoztatta a rövidülésben ábrázolt részleteket. így a metszeten az elvesző profilban, vagy rövidülésben látható fejek helyett a domborművön mindenütt tiszta profil és en face nézeteket alkalmazott, továbbá ugyanilyen okból a kézmozdulatokat is egyszerűsítette. Ezekkel a változtatásokkal ugyan elkerülte a rövidülési nehézségeket, de egyben az eredeti kompizíció térbeliségét, perspektíváját is erősen csökkentette. A dombormű alakjai úgy hatnak, mintha nem is annyira egymás mögé, hanem egymás fölé és mellé lennének helyezve, ami a kompozíciót meglehetős zsúfolttá teszi, önállóbbnak mutatkozott faszobrászunk a fejek kifaragásában, ezek már nem átvételek, hanem egyéni arctípusok, amelyekben bizonyos provinciális, 10 McComb, A.: Agnolo Bronzino. His life and works. Cambridge 1928. 22. t. 1 A fadombormű a háború előtti években tűnt fel a budapesti műkereskedelemben, majd magántulajdonba került, végül 1947-ben Múzeumunkba. Irodalom : Kampis A.:. A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. Magyar Művészet. 1948. 261. 1. (Német művész 1530 körül.) 2 Peltzer, R. A.: Der Hofmaler Hans von Aachen. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen des allerh. Kaiserhauses. XXX. 1912. S. 67. 3 V. ö. Tielze-Conrat, E.: Die Erfindung im Relief . Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen in Wien. XXXV. 1920. S. 99—176. m
