Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )
Ybl Ervin: A Szépművészeti Múzeum Dürer-metszetanyagának gyarapodása
a későbbi état-k rendesen veszítenek jóságukból. Sőt Meder még az état-kon belül, kvalitás szerint is megkülönböztet egyes levonat-csoportokat. Mindez természetesen akárcsak a bélyeggyüjtést, hallatlanul differenciálta a Dürer-metszetek gyűjtését és egyes levonat-csoportok között számottevő érték-különbségeket eredményezett. A nagy nyilvános gyűjtemények elsősorban a legjobb minőségű lapok megszerzésére törekszenek, de nem zárkózhatnak el a különböző état-k, levonat-csoportok, kiadások közötti különbségek bemutatásáról sem. Éppen a közöttük rejlő minőségi' és egyéb különbségek megállapítása élesíti a szemet, neveli a szemlélő kvalitásérzékét. Nem másodpéldányokról van itt szó, az utóbbi eset csak akkor áll fenn, ha a levonatok azonos csoportba tartoznak. A Szépművészeti Múzeum anyagának másodpéldányai közül 36 réz- és 88 fametszetről a vízjegyek és egyéb, eltérések alapján megállapítottam, hogy ezek különböző état-kat, vagy ezen belül külön csoportot képviselő, illetőleg különböző kiadású levonaíok. A metszet-törzsanyag az újabb átvizsgálással tehát 124 eredeti Dürer-levonattal gazdagodott. A másolatok közül pedig két rézmetszetről kiderült, hogy eredeti példányok. Az egyiknek nincs vízjegye, a másiknak az állapota eltérő. Ezek az Az angyal megkoronázza Máriát, (B. 37, M. 41 II. a) és Az álló Jézus, Mária és Szt. Anna (B. 29, M. 43. c). A Három címerttartó géniuszt (B. 66, M. 99) ábrázoló, kópia gyanánt kezelt rézmetszet-levonatra viszont annyira illik Meder könyvének 2 jellemzése, — a karcolások a jobboldali puttón, a lap felső széle közepén az egyenes vonal, •— hogy hajlandók lennénk ezt is eredetinek minősíteni, ha a levonaton maga a 3 puttó nem lenne 3 milliméterrel nagyobb, a monogramm nem lenne a metszet alsó széle fölött magasabban és ha az ettől balra eső árnyékolás nem különböznék apró részleteiben az eredetitől. A másodpéldányok közül viszont gyarló, XVI. századi kópiának bizonyult a Jézus bemutatását ábrázoló fametszet (B. 88, M. 200). Bégi papírján keresztes p víznyomás látható, ez újabb változata Meder könyvének XLVIII. tábláján közölt 321—331 vízjegyeknek. C. M. Briquet Les filigranes című munkájában sem fordul elő. Mindez tulajdonképpen múzeumi belügy, a külföldi közgyűjteményeket, a Dürer-metszetek gyűjtőit kevéssé érdekli, közzétételre érdemesek azonban azok az esetek, amelyek Meder alapos munkájának kiegészítésére szolgálnak. Ezek újabb változatai a Dürer-metszeteknek. Természetesen a Szépművészeti Múzeumnak sok olyan levonata van, amelyen nem található vízjegy, holott Meder katalógusa szerint ilyeneknek kellene lenni rajtuk. Viszont maga Meder jelzi könyvének a vízjegyekről szóló általános előszavában, 3 hogy a vízjegyek különösen a kisebb metszeteken sokszor hiányoznak, vagy töredékesen jelennek meg, mert az egész papíríveket csak egy vízjeggyel látták el. Ezek az esetek tehát nem ellenkeznek Meder megállapításaival. Ellenben a gyűjteményekre és a gyűjtőkre való tekintettel közzéteendők azok az esetek, mikor levonatainkon a Meder által jelzett vízjegyektől eltérőekkel találkozunk. Rézmetszetek: Jézus születése (Karácsony, B. 2. M. 2. f. ). Egyik szürke, hideg levonatunkon, amelyen a galambpár a deszkákon már nem tűnik elő tisztán, vízjegyként nem a Meder által jelzett püspöki címert (39), hanem az ú. n. íjjat láthatjuk a P és C betűkkel (140). Krisztus az Olajfák hegyén, (B. 19, M. 19. a és b.). Gyűjteményünknek két kissé már rozsdafoltos levonata van, az egyik a nagy városkapu-vízjeggyel (263) 2 Meder id. m. 110. 1. 3 Meder, id. m. 295. 1.
