Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 3. (Budapest, 1949 )

Ybl Ervin: A Szépművészeti Múzeum Dürer-metszetanyagának gyarapodása

zását tekintve a Vir dolorum oltár festője a jánosréti mester köréből való s e kör legkiválóbb tagja. Az ő követője Lőcsei Miklós, aki poprádi Madonnaképén kívül még a lőcsei Szent Péter és Pál oltár külső, merev szárnyképeit festette.

13 Egyidejűleg ismét felmerül a belső és külső táblák közti különbség kérdése, a belsők maradiabbak, a külsők modernebbek, frissebbek, nagyobb művészi értéket képviselnek.

14 Majd a szepességi művészet német kisajátítói újból a kevésbbé tehetséges Lőcsei Miklós fontosságát hangsúlyozzák, neki tulajdonítva a poprádi Madonnán kívül a Lőcsei Vir dolorum oltárt, a Szent Péter és Pál oltárt és a szászfalvi (Sásová) Remete Szent Pál és Szent Antal oltárt is.

15 A sok probléma megoldására hosszabb tanulmány lenne szükséges, e keretek helyet sem biztosíthatnak számára. Az eddig szélesen körvonalazott csoporton belül az egyes mesterek, tanítványok, a távolabbi hatás alatt álló művészek munkásságának végleges rajza, még a jövő kutatás feladata. így a csegöldi B. E. mester képei is távolabbi rokonságra mutathatnak csupán. Az egyes fej típusok, az alakok megjelenítésének szkémája valóban módosulhat és fejlődhet a középkori művész gyakorlata folyamán, de kevéssé valószínű, hogy az egykor oly zsúfoltan, az egész képteret kitöltő módon komponáló mester később épp az ellentétes, a laza, levegős szerkesztési elvre térne át. Bemutatott táblánk a legtöbb valószínűséggel kapcsolódik a Vir dolorum oltár festőjének stílusához. A mester-azonosság azonban mindaddig nem mondható ki teljes bizonyossággal, amíg a lőcsei Vir dolorum oltár és a Lőcsei Miklós alakja köré csoportosult emlékek biztos helyét, egymáshoz való viszonyát a szakirodalom megnyugató módon nem tisztázta. Radocsay Dénes. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM DÜRER-METSZETANYAGÁNAK GYARAPODÁSA A Szépművészeti Múzeum tekintélyes Dürer-metszetanyagának gazdagodásáról számolhatunk be. Nem új szerzeményekkel gyarapodott, hanem az eddig másodpéldányokként és másolatokként kezelt levonatoknak az újabb tudományos eredmények alapján történt gondos fölülvizsgálata következtében. Eddig Múzeumunkban is a Bartsch-katalógus szerint lajstromozták az anyagot, a revíziót pedig Joseph Medernek 1932-ben megjelent Dürer-Katalogusa

1 alapján végeztem. Míg Bartsch csak nagyjában sorolta föl a metszetek állapotain (état-in) észrevehető változásokat, addig Meder évtizedes munka, tapasztalat útján, az eltérő vízjegyek figyelembevételével, számtalan metszet megvizsgálása után még hitelesebben állapította meg az egymásután következő état-k különbségeit, amelyek a mester által a rézlemezeken, fadúcokon eszközölt apró változtatásoknak, javításoknak tudhatók be és amelyek Dürer halála után az eredeti rézlemezek, fadúcok fölhasználásával eszközölt újabb kiadásoknál, esetleg idegen kéz beavatkozásával is történtek. Ehhez járul még a rézlemezek, fadúcok elhasználásával, a sérülések, repedések stb. okozta egyéb romlások. Dürer életében ezek a változások többször a levonatok megjavítását célozták, a mester halála után, sőt már életében is azonban a lemezek, dúcok legtöbbször a folytonos használat következtében megkoptak, megrepedeztek, így 13 Csánkij D.: Tanulmányok a szepességi táblaképfestészet XVI. századi történetéből. Magyar Művészet 1937. (XIII.) 346. 1. 14 Radus J.: Magyar oltárok. Bpest. 1938. 44—45. 1. 15 Schürer, 0.—Wiese, E.: Deutsche Kunst in der Zips. Brünn-Wien-Leipzig. 1938. 97. 1. és röviden megemlékezik oltárunkról Wagner, V.: Gotické tabul'ové maliarstvo na Slovensku. T. Sv. Martin. 1942. 25. 1. 1 Meder, J.: Dürer-Katalog, Wien 1932.