Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)
IN MEMORIAM - B. J. (Balogh Jolán): Dr. Balogh Ilonka
az Erdélyi renaissance-t együtt terveztük és együtt dolgozgattunk rajta. Éles, mindig találó kritikájával gyakran irányított, kitartó akaratával sokszor támogatott. Ha munkáimban van jó, az az ő érdeme. Erős lélek volt, életünk nagy katasztrófáit hittel viselte, zokszó nélkül. 1945-ben, családi házunk felégetése után bízó reménységgel indult el az új, a nehezebb élet útján és nagy akaraterejével, ügyességével, gyakorlati érzékével ő küzdötte ki fokról-fokra mindkettőnk számára az életlehetőségeket. A csüggedést, a hátrálást nem ismerte. Felégetett munkánkat elszánt erővel újra kezdte, házunk újjáépítéséhez tervrajzokat készített, aminthogy három évvel korábban az átépítést is saját tervei alapján egymaga irányította. Igaz lélek volt, ki az életben és tudományban egyaránt az igazságot kereste. Szinte önvallomásképen írta egyik utolsó munkájában, hogy a historikus feladata ,,a múlt hangjának hűséges és igaz megszólaltatása. Múló és homályos elméleteken tul pedig egyedül ez vezet az igazság lehető megismeréséhez, amely minden valódi történetírói munka végső célja." (Ethnographia. LVIIL 1947. 321. 1.) Az igazságot kereste az életben is, miközben annak fonákságait, értelmetlenségeit, igazságtalanságait, szüntelen hazugságait fájón szemlélte. Többször emlegette, hogy kell lenni egy más világnak, ahol ez a kusza értelmetlenség harmóniává tisztul, ahol megvilágosodik az élet értelme. Anima Christiana volt, kit élő hite bizonyára elvezérelt oda, ahová vágyott. (Jelenések Könyve. 7. 14—17 ') Balogh Jolán.
