Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

IN MEMORIAM - B. J. (Balogh Jolán): Vári Bálint

Ugyanebben az évben Régi mesterek magyar magántulajdonban címmel száztizenöt műtárgyat mutattunk be. A gyűjtői tevékenység serkentésére szánt bemutatónak és a szép képes katalógusnak nagy sikere volt. Harmadik kiállításunkat a hazatért mestermüvek gyöngyszemeinek rendeztük 1947 tavaszán. A nyugatra menekített anyag, hála az amerikai és orosz hatóságoknak, Budapestre érkezett, gondosan csomagolva és aránylag jó állapotban. Megállapítást nyert, hogy régi képeinek óriási többsége túlélte a háborút, néhány harmadrendű alkotás kallódott csak el. Az elmúlt évben, 1947-ben három kiállítás nyílt meg a múzeum épületében. Az egyiken egy kitűnő magyar szobrász, Beck Ö. Fülöp emlékének hódolt a múzeum, úgyszólván egész oeuvre jenek bemutatásával. A másik a XIX—XX. századi francia művészetből adott pompás ízelítőt: 36 kép Dalacroixtól Utrillóig, Rodin, Maillol és Despiau szobrai, azonkívül a Majovszky Páltól már régebben megörökölt csodálatos rajz- és vízfestménygyűjtemény java került a közönség elé. Addig is, míg az egyiptomi gyűjtemény újból megnyithatja kapuit, a rendbehozott helyiségben magyar magántulajdonban lévő antik tárgyakat állított ki a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete: néhány márványt, vázákat, bronzokat, terrakottákat és ékszereket. Ebből az alkalomból illusztrált, részletes katalógus is napvilágot látott. Az épülethelyreállítási munkálatok költségei természetszerűen hátráltatják a Múzeumot új tárgyak szerzésében, bár ez utóbbi téren is az elmúlt három év szerencsésnek mondható. A következő év legfontosabb feladata a régi és modern képtár állandó kiállításának elkészülte, valamint a grafikai terem alkalmassá tétele váltakozó bemutatások rendezésére. G. I. IN MEMÓRIÁM VÁRI BÁLINT Az ostrom utáni nehéz idők döntötték ki sorainkból Múzeumunk oszlopos tagját, Vári Bálint metszetkonzervátort. A nagymultú Szepességről származott közénk. Szepesváralján született 1876-ban, szülővárosa után magyarosította később családi nevét (Wandrasko) Várira. Iskoláit szűkebb hazájában végezte, majd 1895-től a Gottermayer Nándor-féle híres pesti könyvkötészetben dolgozott. Nagy gyakorlatát ott szerezte, míg a metszetkonzervátori eljárásokat a berlini Kupferstiehkabinetben sajátította el. 1909-ben került a Szépművészeti Múzeumba, melyet több mint harminc esztendőn át szolgált (1909—1941) példás hűséggel, megható ragaszkodással. A ház jó szelleme volt, aki éber lelkiismerettel ügyelt mindenre, kire mindenki mindig biztosan számíthatott. Ezermester ügyességével minden rábízott feladatot kitűnően oldott meg. Metszet- és rajzgyűjteményünk anyagának mintaszerű, remek montirozása az ő műve. E szűkebb feladatkörén kívül egyéb munkákat is szívesen vállalt. Sokat dolgozott festményeinken, főként a képek új vászonra húzásával foglalkozott. Továbbá ő végezte az antik terrakotta-gyűjtemény, valamint a régi (közép- és újabbkori) szobrászati gyűjtemény újjárendezése alkalmával a technikai kivitelezést. Kiállítást rendező tisztviselő nála jobb segítséget keresve sem találhatott. Már puszta megjelenésével megnyugtatólag hatott, zömök, tagbaszakadt alakja szinte a megbízhatóság megtestesítője volt. Mindig kedvvel és végtelen gondossággal dolgozott. Készséges tevékenységéből a munka öröme sugárzott, minden művén, még a legcsekélyebben is, a munka szépsége ragyogott. A régi céhek mestereire emlékeztetett, azoknak komoly szelleme, rendíthetetlen erkölcse élt benne.