Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

Biró Béla: Simó Ferenc nyolc képe a Szépművészeti Múzeumban

díszített piroskabátos nő mellképe, kezében barna muffal, fején sálszerű fekete kendővel, mely álla alatt nagy csokorba van kötve. Mind a. két képen ,,Simó 1828" jelzés látható, az ábrázolt alakok öltözete azonban nem az 1828-i viseletet mutatja, hanem az előző századfordulóét. Erre az ellentmondásra is Simó sajátkezű jegyzéke vet világosságot. A jegyzék az 1828. évben készült művek sorában a 70. számúról ezt írja: ,,Gr. Festetics Vinczénének másoltam 8 hüvelynyi férfi portrét", a 71. számúról pedig: „Ugyan annak társául egy asszonyt egy régi familiai képről, ugyan 8 h.". Az idézett szövegben szereplő méretek egyezése a múzeum két képével kétségtelenné teszi, hogy ez utóbbiak a Festetics-család két ismeretlen tagjának arcképéről készült másolatok. Talán a Georgicont alapító Festetics György apjának, Festetics Pálnak, Mária Terézia bizalmas tanácsosának és nejének, Bossányi Júliának arcképei. 1831-ben búcsút vett Simó Budától és szűkebb hazájába, Erdélybe ment vissza. Párhónapos székelyudvarhelyi tartózkodása után Kolozsvárra költözött s ott próbált művészetéből megélni. Kezdetben eléggé foglalkoztatták is, főleg a mágnáscsaládok, úgy, hogy egy év múlva meg is nősülhetett. Felesége, Sándor Terézia, a marosvásárhelyi Sándor-családból származott s a házasságkötéskor 32 éves volt, egy évvel idősebb, mint Simó. A rendelések azonban egyre gyérültek s a művésznek 1833-ban már fűszerkereskedők cégéréül római császárt és tengeri hajót kellett festenie, hogy megélhessen. Ebben a nehéz helyzetében két kézzel kapott a Neuhauser Gottfried halálával 1836-ban megüresedett kat. líceumi ,,normál-rajzoda"-i rajztanári állás után és ettől kezdve haláláig, 1869-ig rajztanárként működött. Ö volt Székely Bertalan első mestere. Kolozsvári munkásságát fokozatos hanyatlás jellemzi. Művei az évek folyamán egyre szárazabbakká, fakóbbakká, festőietlenebbekké válnak. Az ötvenes években már alig is vesz ecsetet a kezébe. Kolozsvári művei közül még azok a legjobbak, melyeken családja tagjait örökíti meg. A Szépművészeti Múzeum 1914-ben dr. Szoffka Dénestől két a qua rell-miniatűr női képmást vásárolt. Ezek egyike 30—40 év közötti rózsazsínruhás nőt ábrázol, sajátságos hajviselettel (lt. sz. 1914—127.). A leltári bejeg}

7

zés szerint a nő „a marosvásárhelyi Sándor-család egyik tagja". Simó felesége Sándor-leány volt, az 1837-ben festett kép tehát minden bizonnyal feleségét ábrázolja. Ezt tanúsítja a másik kép (lt. sz. 1914—128.) is, melyen piros kereveten ülő idős nő látható. A száraz kivitel és fakó színezés arra vall, hogy a kép Simónak késői műve. Az őszhajú nő arca olyan félreismerhetetlen fiziognómiai azonosságot mutat az előbb említett rózsaszínruhás nőével, hogy kétségtelenül ez is Simoné képmása, de 20—-25 évvel későbbi időből. Simó mindig névaláírásával látta el műveit, kivéve családtagjairól készített képmásait. A rózsaszín-ruhás nő arcképén csak „Sept 22-n 1837" jelzés látható, név nélkül, — az őszhajú nő képén pedig semmiféle jelzés nincs. Simó tehát nem megrendelésre készítette ezt a két képmást, hanem azok saját családja számára készültek. Még egy körülmény szól a mellett, hogy az idős nő Simó Ferencné Sándor Terézia: a nőnek a kerevet karján nyugvó jobbkeze befejezetlen. Megrendelésre készült képen ezt a hiányt Simó bizonyára nem hagyta volna így, — az ő kínos művészi pedantériáját ismerve, ezt a befejezetlenséget csak legszűkebb családi vonatkozásban engedhette meg magának. A többi három aquarell-miniatür képmáson ábrázoltak kilétét egyelőre nem lehet megállapítani. A magyar ruhás idősebb férfi arcképét (lt. sz. 1925—1201.) 1841-ben festette Simó. A másik két kép egy fiatal házaspár párképe (lt. sz. 1941—3617.,1941— 3618.). A férfi oldalt választott haja fekete, dús bajuszt és pofaszakállt visel, tipikus biedermeier-alak. A nő csíkos huzatú pamlagon úl, fehér csipkefőkötője csak félig takarja lesimított fekete haját. Arany fülbevalót és nyakdíszt visel, kivágott ruhája szabadon hagyja vállait. Mindkét képet 1846-ban Kolozsváron festette Simó. Ezek a képek már abból az időből valók, amikor Simó már nem vezetett jegyzéket műveiről, s amikor rajztanári elfoglaltsága már csak ritkán engedett időt a művészi munkára, A tanársága első évében festett rózsaszín-ruhás nő képmásának lágy, festői felfogásával és frissebb technikájával összehasonlítva, az említett három kép kemény és száraz kezelésével a fáradtság jeleit viseli magán. Mindamellett az ábrázolt személyek