Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

Balogh Jolán: Tizian és Mária királyné

Barletius arcképét, továbbá a fejezetek élén növényi elemekből kialakított, igen szép iniciálékat, amelyeket később Bernardinus de Vitalibus 1498-as velencei kiadványában (Sabellicus: Enneades)

23 ugyanúgy felhasznált. A kötet kimagasló dísze Scanderbég pompás arcképe. A rendkívüli jellemző erővel és gazdag festői eszközökkel megfogalmazott képmáshoz a metszőnek nyilván valamilyen kiváló velencei festmény szolgálhatott mintául, amely a 60-as években készülhetett. A dogearcképekkel való feltűnő rokonság alapján az eredeti mesterét Gentile Bellini körében kell keresnünk. A kitűnő mintaképet a metsző nagy tudással és finom művészi érzékkel vitte át a fametszet stílusába. A gazdag árnyalással még a tónusok fényét is tudta érzékeltetni. Valószínűleg őmaga is velencei volt. Nagyszerű műve, melyet most már pontosan 1493-ra keltezhetünk, messze felülmúlja az egykorú fametszet-arcképeket. Bernardinus de Vitalibus szép kiadványa nagy érdeklődést kelthetett Rómában és ezért került sor a későbbi utánnyomásra, amelynek megjelenési évét az 1493-as első kiadás ismeretében többé szintén nem szükséges 1508-ig kitolnunk: készülhetett még az is esetleg az 1490-es években. Balogh Ilona. TIZIAN ÉS MÁRIA KIRÁLYNÉ Mária özvegy magyar királyné, németalföldi kormányzósága idejében Tizian legbuzgóbb mecénásai és tisztelői közé tartozott. Gazdag gyűjteménye a nagy velencei festő számos remekével büszkélkedhetett.

1 Ezek részben vallásos és mitológiai kompozíciók voltak, részben családi arcképek (V. Károly, I Ferdinánd stb.). Az utóbbiak sorába tartoztak Mária királynénak és korán elhalt férjének, II. Lajos királynak arcképei is. Sajnos, mindkettő elpusztult, Máriáé elkallódott, II. Lajosé pedig elégett, emléküket csak néhánysoros leltári feljegyzés őrizte meg. Mária királyné arcképéről a halálakor (1558) Spanyolországban felvett hagyatéki leltár emlékezik meg.

2 De szerencsére nemcsak ez a szűkszavú feljegyzés tanúskodik Tizian festményéről, hanem számos másolat is. A királyné ismert arcképei között gyakran feltűnik egy jellegzetesen tiziani kompozíció, amely a leltári feljegyzéssel megegyezően Máriát szokott özvegyi öltözetében, fekete ruhában, fején fehér fejkendővel ábrázolja. Alig lehet kétséges, hogy ezek a festmények Tizian elveszett eredetijének másolatai.

3 Eddig a párisi Musée des Arts Décoratifs és a Schloss Ambras példányait közölték.

4 Most egy újabb másolatot mutatunk be, amely 1929-ben londoni magántulajdonban (A. Rothfield) volt. Az elpusztult kép kompozíciójáról ez a példány adja a legjobb fogalmat. Ezen a másolaton a háttér semleges sötét, előtte Mária egyszerű, feketeruhás, álló alakja sokkal moniimentálisabban bontakozik ki, mint a két másik 23 Castellani, C. : L'arte della stampa. Venezia (Ongania), 1894. parte II. p. 29. 1 Pinchart, A. : Tableaux et sculptures de Marie d'Autriche, reine douairière de Hongrie. Revue Universelle des Arts. III. 1856. p. 127—146. 2 Pinchart : Op. cit. p. 139. 3 E sorok írója 1926-ban foglalkozott elsőízben Mária királynénak Tiziantól festett arcképével (v. ö. Arch. Ért. 1926. 208. 1.) Akkor a rekonstrukció kiindulási pontjául az ambrasi képsorozatból származó kis képet tekintettem, mivel ezen az arcvonások jellemzése V. Károly arcképével mutat rokonságot. Később, 1929-ben — midőn a Miizeumnak vételre ajánlották a londoni festményt, — ennek fényképe jutott hozzám, melyben rögtön felismertem a régóta keresett, tiziani kompozíciót. De mielőtt megállapításomat közölhettem volna, megjelent Suida (1934) ós Glück (1934) tanulmánya és ezért a közlést akkor elhagytam. M vei azonban — nézetem szerint — éppen a londoni kép adja vissza a leghívebben az elveszett arckép kompozícióját, úgy gondolom, nem felesleges pótlólag ennek a példánynak a közlése. 4 Suida, W. : New light on Titian's portra'ts. The Burlington Magaz'ne. 1934. p. 277 — 278; Glück, G. : Bildnisse aus dem Hause Habsburg. II. Königin Maria von Ungarn. Jahrbuch der Kunsthist. Sammlungen in Wien. N. F. VIII. 1934. S. 192—196.