Balogh Jolán szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 2. (Budapest, 1948)

Balogh Ilona: Római fametszetek a XV. század végéről

zarándokok között osztogatták, akik emlékként vitték magukkal. Nagy méreteinél fogva még faldíszítésre is felhasználhatták. A fametszeten látható jelenetek nem a metsző eredeti elgondolásai, hanem a zarándokhelyek egykori kiváló festményeinek a másolatai. Ezt bizonyítják egyfelől a kitűnő kompozíciók, másfelől a Szent Sebestyén-jelenet poroszlóin mutatkozó elrajzolások. Ezek szerint a metsző a mintaképet nem tudta minden részletében híven követni. Viszont metszetünk egyik érdekessége éppen abban van, hogy elpusztult, XV. századi római festmények kompozícióját őrizte meg — hacsak vázlatos, egyszerűsített formában is. A S. Sebastiano-bazilika, sőt a Quo vadis-kápolna XV. századi berendezéséből ugyanis semmi sem maradt fenn. Scipione Borghese bíboros átépítése (1612) után a S. Sebastiano még eredeti bazilikális elrendezését is elvesztette. A guidaírók is alig emlékeznek meg egykori művészi díszéről. A Quo vadis-kápolnát azonban Panciroli római guidájában (1600)

3 pontosan leírja: ,,Qvi fu propriamente il luogo, corne si vede da vna pittura antichissima sopra della porta di quella Chiesa, doue Christo apparue à s. Pietro, quando vscito di prigione con l'aiuto de fedeli, giunto à questo luogo, e riconoscendo Christo, li dimandó, Domine, quo vadis, et egli li rispose, Vado Romamiterum crucifigi, e detto questo sparue, lasciando li segni délie sue santé pedate sopra d'una pietra, che fin'al giorno d'hoggi si conserua nella vicina Chiesa di s. Sebastiano, di cui questa è membro." A főkapufeletti falfestmény ugyanazt a jelenetet ábrázolta mint metszetünk, a leírás szerint a mondatok is ugyanabban a formában szerepeltek, mint a metszeten. Később 1637-ben Francesco Barberini kardinális új homlokzatot építtetett és valószínűleg ekkor pusztult el az eredeti falfestmény. A S. Sebastianoban a tituláris szent sírja egy külön kápolnában, a III. Honórius pápától felszentelt (1218) márvány arcában volt. Ez volt egyúttal az ,,

altar s. Sebastiani."

4 Itt azonban éppen az arca miatt oltárképnek nem lehetett helye. Ez a kápolna a templom tulajdonképeni szintjénél mélyebben volt és innen nyilt a katakombák bejárata is. E helyiség valamelyik falán vagy esetleg még a templomhajóban, a S. Sebastiano-oltárhoz, illetve a kápolnához vezető oldalon lehetett az a falfestmény, melyet metszetünk reprodukál. Az ábrázoláson a donátor is látható egy térdelő szerzetes személyében. Mivel a bazilikát"

ä XXI. század óta és a XV. században is a ciszterciek gondozták,

5 ez a térdelő donátor csakis ciszterci lehetett, a templom valamelyik buzgó és mecénás-hajlamú gondviselője, talán az egyik ciszterci apát. 1612-ben Scipione Borghese az alsó kápolnából a templomba vitette fel a szent sírját, illetve oltárát, és ennek építtette utóbb Francesco Barberini a jelenlegi Cappslla di S. Sebastianot. A metszet tájékoztat az elpusztult falfestmények kompozíciójáról, sőt némileg művészi igazodásukról is. A Quo va dis-jelenetet középponti elrendezésű, szimmetrikus kompozícióban ábrázolta a chiesuola falfestményének mestere. Jobboldalt látszik Szent Péter, akinek a képsíkkal párhuzamosan besiető, lobogó ruhás alakja Botticelli és Ghirlandaio hasonló siető alakjaira

6 emlékeztet. A baloldalt álló Krisztus köpenyének redő vezetésén viszont mantegnesque elemeket

7 figyelhetünk meg. A Szent Sebestyén vértanúságát ábrázoló falfestmény még az ősi horizontális képtípust követi (S. Sebastiano al Palatino).

8 A renaissance szellemű átdolgozásban 3 Panciroli, O. : I tesori nascosti nell'alma città di Roma. Roma, 1600. p. 547 — 548; II. kiadás. Roma, 1625. p. 666. (,,e sopra la porta maggiore staua in pittura quest'apparitione.") 4 Panvinio: Op. cit. p. 97—100; Panciroli: Op. cit. 1625. p. 663 (,,in vna grand' arca di marmo, che seruiua d'altare, lo pose all'entrare della chiesa à mano sinistra in vn spatio profondo auanti d'vna porta, per la quale s'entraua nel cimiterio"). 5 Panvinio : Op. cit. p. 100; Panciroli : Op. cit. 1625. p. 663. 6 Bode, W. von : Botticelli. Stuttgart. 1926. S. 16, 33, 38, 47; Steinmann, E. : Ghirlandajo. Leipzig, 1897. S. 65, 75. 7 Knapp, Fr. : Andrea Mantegna. Stuttgart, s. d. S. 9. 8 Hadeln, D. von : Die wichtigsten Darstellungsformen des H. Sebastian in der italienischen Malerei. Strassburg, 1906. S. 12-14. Taf. I. 1.