Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Csánky Miklós: A bártfai Madonna-kép

Szerelem-kertek mesterének egyik lapján (Töviskoronázás, L. 5) figyeltem meg (41., 44. kép). A korai német grafika hatását a krakói mester műveitől távolabb eső emlékeken is felfedezhetjük. A közvetlen átvétel ritka és mindeddig ismeretlen példájának a lembergi Ukrán Nemzeti Múzeum publikálatlan függőképét (79 X 65 cm) említem meg, amely a sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja.

49 A kép alsó részében a jelenetet hosszabb szöveg magyarázza. A kompozíció vitathatatlanul a Játékkártyák mesterének hasonló tárgyú metszetéről (L. 35) kölcsönzött (59.—60. kép). A felvidéki emlékek közül legközelebb a bártfai Szent Andrásoltár illeszkedik ebbe az irányzatba. Szent Kristóf képe távolról az ú. n. Ker. Szent János-mester sokkal tartalmasabb lapjára (L. 10) emlékeztet. A Szent György-jelenet (19. kép) ugyanazokra az előképekre is támaszkodhatott, mint a waweli oltár egyik táblája (13. kép) és a többi rokon megoldások (Krakó, egyetemi műv.-tört. intézet — ]8. kép —, Wíocíawek, Egyházmegyei Múzeum — a Mária koronázása-oltáron). Végezetül a bártfai kép alapján éppen nem látszik indokolatlannak, hogy az ismeretlen mester neve és személye után a bártfai gazdag oklevélanyagban kutassunk. Ezek eredményeképen legutóbb feltételesen az okiratokból ismert Jakab szandeci festővel („Jacobus Molir mitteburger czu Czause"

46

) azonosítottam, a bártfai Szent Egyed-templom egykori főoltárának mesterével. A felállítandó oltárra, mint Ábel Jenő közléséből ismeretes,

47 Johannes Aranias (Aranyasi) Lőcsén már 1459 április 29-én kelt levelében 10 forint értékű firenzei szövetet ajándékozott. Az új oltár elkészítésére a bártfaiak 1460-ban kötötték meg a szerződést Jakab mesterrel,

48 aki 100 forint és egy rend ünneplő ruha fejében csak hosszas huza-vona után tett eleget kötelezettségének. Az anyagi kiadásokat, valamint Jakab festőnek és egy Miklós nevezetű társának fizetett összegeket az 1466-tól 1474-ig terjedő számadáskönyvben

40 „Imago Sancti Egidy Abbatis" főcím alatt jegyezték fel.

50 A főoltár elkészültének idejét egy másik kézirat az 1448-tól az 1502-ig vezetett Liber Ecclesiarum

51 következő bejegyzése örökítette meg: Anno Domini 1466 perfecta est imago et tabula magna Beati Egidii ,

52 A Bártfán aránylag nagy számban fennmaradt táblakép-anyag alapján következetes, sőt talán helytálló is az az állításunk, hogy ebben az időszakban — a függőit 45 L. a múzeum 1913-ban kiadott vezetőjében: Iljustrovanij providnik po Nacionaljnim Muzeebi u Ljvovi. 3., 4. o. („Német iskola XIV. sz. vége.") 49 Így nevezi meg magát egyik Szandecről írt levelében. — Iványi Béla: Bártfa szabad királyi város levéltára I. Budapest, 1910. 1417. r. — A levelet teljes egészében Mihalik József tette közzé: Egy művészettörténeti tévedés helyreigazítása. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1918. 192—193. o. Mihalik szerint a levél eddig ismert 1462. évi kelte helyett helyesen 1465. június 10. olvasandó. 47 Történelmi Tár, 1884. 534. o., I. — Iványi, i. m. 1102. r. 48 Az eredeti feljegyzést Rhody Alajos nyomán Divald Kornél ismertette: Magyarország csúcsíveskori szárnyasoltárai I. Budapest, 1909. 23. o. 40 Iványi, i. m. 1665. r. 30 Részletesen kiadta Mihalik, i. m. 195—197. o. 31 Iványi, i. m. 517. r. 52 Először Myskovszky Viktor közölte: Bártfa középkori műemlékei I. Budapest, 1879. 17., 33. o.