Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Csánky Miklós: A bártfai Madonna-kép

mester sajátos előadásmodorának. A kép nagysága 42*5 X 28 cm, szinte egybevág a bártfai méreteivel. Az idegen hangot az átfestésnek köszönheti, Mária köpenyének új, vonalakból rótt aranyozott szegélye és rojtozása a híres korai brüxi Madonnáét" utánozza, az elszórt csillagok, a Gyermek lábait takaró piros kendő mintái is a cseh kegy képek módjára készültek. Az arcok mintázása azonban a XV. századra vall és hiányzik a cseh Madonna-képeket jellemző lágy fürtös redőkezelés. Éppen ezért még a kép jövőbeli helyes konzerválása előtt is felvetettük mesterünk szerzőségének lehetőségét. A fentiekben rekonstruált művész-oeuvre számszerint két függőképből és öt oltárra visszavezethető harminckét képből áll. Ezeken egy fejlődő, széles látkörű, nagytudású egyéniség ismerhető fel, aki a kivitelben műhelyének és segédjeinek részvételét is az egységes képhatásba tudta hangolni. A legfontosabb emlékek Krakóból vagy esetleg ugyanebből az egyházmegyéből származnak, festőnk működése tehát az 1460—70-es években a lengyel királyváros művészettörténetének egyik legszebb fejezetét jelenti. Stílusának helybeli jellege a felsőmagyarországi eredményekkel közös krakói hagyományokból eredhet. Közvetlen előzménynek Walicki a krakói dominikánusok templomában fennmaradt képsorozatot hozta fel,

28 melyet ma a Nemzeti Múzeum őriz. A tizenegy tábla nyilván hatalmas oltár maradványa, melynek egykori méreteire és beosztására — nézetem szerint — a több mint egy évtizeddel később emelt kassai főoltár nyújthat következtetést.

29 Ugyan a krakói csak kétszárnyú lehetett, de mindegyik szárny oldalát itt is hat-hat kép díszítette kettesével egymás felett. Ugyanis a mindkét oldalán festett táblák belső képei a Passióból, a külsők Mária életéből merítik tárgyukat és ikonográfiái rendben, maradék nélkül csupán a kassai mintára csoportosíthatók. (A beosztás vázlatát 1. 54. oldalon.) Az egykori oltárból csak egyetlen tábla hiányzik, mellyel a Passió-ciklusa a bal szárny felső sorában kezdődött. Ez a jelenet Jézus jeruzsálemi bevonulását ábrázolhatta, mert párjának az Utolsó vacsora képe adódik. A jobb szárnyon fent az Olajfák hegye és Júdás csókja, a középső sorokban balfelől Krisztus Pilátus előtt és az Ostorozás, jobbról a Töviskoronázás és az Ecce Homo, lent pedig a Keresztvitel és Krisztus siratása, illetőleg a Sírbatétel és a Feltámadás jelenetei következtek. Mária életéből az elveszett tábla külső képe, a Látogatás jelenete hiányzik, itt ugyanis a ciklus az Angyali üdvözlettel kezdődött és Mária koronázásával végződhetett. A táblák mérete (133 X 93 cm) a stílusban is rokon kassai képekét (126'5 X 81 cm) is meghaladja, az óriási szekrényt a Passió még hiányzó és legjelentősebb jelenete, a Kálvária faragott csoportozata tölthette ki. A krakói festészet virágkora ezzel a hatalmas munkával indult meg, melyet legalább két kéz munkájának kell tekintenünk. 27 A. Matëjcek: Gotische Malerei in Böhmen. Prag, 1939. 50—51. o., 3. kép. 2S La peinture stb. i. m. II. fej. 1. és 2. r. — Malarstwo Polskié stb. i. m. IV. fej. 1. és 2. r. — A sorozatot részletesen Jerzy Mycielski ismertette, mint Jan Polák korai munkáját. Jan Polák malarz polski w Bawarji. Prace Komisji Historji Sztuki. Tom IV., 1926. 20 A kassai képek eredeti, helyes sorrendjét Henszlmann Imre tette közzé: Magyarországi Szent Erzsébet kassai templomának főoltárképei. Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847