Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Farkas Zoltán: Paál László levelei Munkácsy Mihályhoz

Múltak az évek, Munkácsy csillaga mind magasabbra emelkedett, de Paál sorsa csak nem akart javulni. Tele volt gondokkal, aggodalmakkal, családja tönkrejutása is kínozta, ötévi franciaországi tartózkodás után lappangó betegsége leverte lábáról és egyévi senyvedés után 1879-ben meghalt az őrültek házában. Betegsége alatt Munkácsy támogatta, aminthogy azelőtt is gyakran segítette. Paál halála mélyen megrendítette, annál is inkább, mert saját súlyos betegségének első rohamán ekkor már átesett. Paál hagyatéki árverésén a magyar állam megbízásából ő választotta ki azt a két remek tájképet, mely 1881 óta majdnem észrevétlenül függött a Nemzeti Múzeum képtárában. A két barát, ha távol volt egymástól, néha levelezett egymással. Munkácsy — kivéve feleségével szemben, akihez néhányszáz levelet írt — nem volt szorgalmas levélíró. Paál azonban szívesen forgatta a tollat, gondolatait írásban is szívesen közölte másokkal. Fizikailag sem esett nehezére az írás, szép férfias betűi gördületesen sorakoznak egymás mellé a papíron, míg Munkácsy sorai elárulják, hogy görcsösen fogta a tollat. Paálnak jól esett magáról hírt adni szeretteinek és ezek közé számította Munkácsyt is, akit fölötte nagyra tartott, öt is éppen úgy korholgatta levélírói lustaságaért, mint szeretett húgát, Bertát. Stílusa magán viseli középiskolai nevelkedésének eredményeit és kora bélyegét. Ha Munkácsyéval összehasonlítjuk, választékosabb, elegantiára törekvő, de nem annyira természetes, nem annyira emberi, avultabb. Az akkori helyesíráson könynyen uralkodik, míg Munkácsy élete végéig hadilábon állott vele. Csak az írásjeleket felejti el gyakran ő is. Németül tökéletesebben tanult meg, mint Munkácsy, ami az alább közölt levelek közül kettőnek német utóiratából megállapítható. Munkácsy és Paál levelezéséből nagyon kevés maradt reánk. Munkácsy levelei elvesztek, Paáléiből csak nyolc van meg. Ezeket Munkácsyné örököse, Barnewitzné liges Cécile ajándékozta tizenöt év előtt a magyar nemzetnek. Azóta a Szépművészeti Múzeum levéltárában őriztetnek. Alkalmasint érdekelni fogják Paál művészetének barátait. Érdekességüket fokozza az, hogy Munkácsyhoz szólnak. Paál életének döntő elemei: életvágya, művészetének szeretete és anyagi küzködése egyaránt kifejezésre jutnak bennük. 1. Beilen (Holland) oct. 2. 1870 Édes Miskám! A napokban kaptam Goldscheiedertől

1 levelet a melyben tudósit, hogy te Bécsben voltál, s készültél Düsseldorfba. Valószinüleg már ott vagy azért megeresztek még egy levelet s kérlek még egyszer tudósítsál a düsseldorfi körülményekről, vagy a mi legpompásabb lenne hozd magad a tudósítást. Jettellel már itt ülünk vagy két hete s még nem tudtuk elhatározni magunkat, hogy hol töltsük a telet Düsseldorf, vagy Antwerpenben? — Igen szeretnők tudni, hogy körülbelül inclusive Atelier vei mennyivel lehet kijönni havonként, ha az embernek nincsenek valami nagy igényei, továbbá s mi a legfőbb, hogy állanak a viszonyok az Academián? van-e esteli modell? szóval minden ilyesről, ami szakmánkba vág. Pestre irtam pár sort s tudósítalak utamról, de nem hiszem hogy vetted levelem, azért még egyszer említem, hogy utad mit ide tennél minden tekintetben kifizetné magát, egyrészt a művészi élvek elégítenének a melyeket gyönyörű képtárak nyújtanak másrészt alkalmad nyílnék egy sajátságos s minden tekintetben festői népéletet tanulmányozni: — az ut: Emmerich, Arnheim, Zwolle, Meppel-Beilen. Ezt tehát