Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Dobrovits Aladár: Egyiptomi papnő szobra a Szépművészeti Múzeumban

távoli rokonságot mutat a Szépművészeti Múzeum szobrával. Publikálója az Újbirodalom elejéről, II. Amenophis idejéből származtatja.

6 Szobrunk fejdísze és kartartása egyébként elég ritka az egyiptomi plasztikában. Az egyiptomi szobrok gesztusai mindezideig nem találtak összefoglaló feldolgozásra. Az egyiptomi szobrászat szándékoltan korlátolt lehetőségei ellenére is ezek sokfélék lehetnek. Minket itt azonban csak a karjukat mellükön keresztbetévők érdekelnek. Ezek közül az egyik csoport: a kezüket ökölbeszorító szobrok típusa igen gyakori. Kezükben rendszerint jelvényeket tartanak, idetartoznak az usébtik, Osiris egyik jellemző tartása is ez, királyok többnyire monumentális szobrain az a gesztus éppen az Osirisszal való azonosítást jelenti.

10 Annál ritkábbak a karjaikat kinyújtott kézzel keresztbetevő szobrok. Eltekintve az említett Beöthy-gyüjteménybeli szobortól, erre a gesztusra leginkább a Középbirodalomból ismerünk példákat, így a Kairói Múzeum egy guggoló, nagy köpenybe burkolt férfit ábrázoló szobrát

11 és egy, ugyancsak a kairói múzeumban őrzött, „törökülésben", maga alá húzott lábakkal ülő férfi gránitszobrát.

12 Szobrunk kartartását, mint a hódolat, tisztelet és imádás gesztusát ismerjük más kultúrák területéről.

18 Egyiptomban sem lehetett ez a mozdulat jelentőség nélküli. A Beöthy-gyüjtemény egy, a Középbirodalomból származó „szolgaszobra" karjait mellén keresztbetéve áll,

11 a kairói múzeum említett gránitszobra pedig az ősök kultuszát szolgáló fogadalmi szobor, I. Sesostris állíttatta a „nagy" Intef tiszteletére.

18 A kartartás tehát megerősíteni látszik a Szépművészeti Múzeum nőszobrának a Középbirodalom idejéből való származtatását, további részletmegfigyelések azonban ennek a feltevésnek határozottan ellene mondanak. Első pillantásra szobrunk fejdísze emlékeztet az egyiptomi nőknek az Obirodalom végén és a Középbirodalomban gyakori hajviseletére: a fej formái9 Medvéi Mária: Az egyiptomiak halottas tisztelete és halottas szobrocskáik. Értekezések a Kelet ókori népeinek köréből, I. Bpest, 1917, 52. és kk. o., 1. kép. Lényeges különbséget jelent azonban szobrunk és a „B 229" szobor fejdísze között az, hogy a „B 229" főkötője nem éri a vállakat. 10 Lange, Aegyptische Kunst, 1939, Taf. 99. Legrain, Statues et Statuettes de Rois et de Particuliers (Catalogue Générale des Antiquités Égyptiennes du Musée du Caire) I. 42.027, 42.104, 42.105, III. 42.152, Borchardt, Statuen und Statuetten von Könige und Privatleute (Cat. Gén.... Caire) II. 399, 400 stb. 11 Borchardt i. m. II. 460. Eltérés mutatkozik a mi szobrunk gesztusától a jóval magasabban tartott kezekben. Ez azonban nem lényeges. Szobrunk karjainak mélyebb tartása abban a törekvésben leli magyarázatát, hogy a mell plasztikailag értékes felülete szabadon maradjon. 13 Legrain i. m. I. 42.005. 13 V. ö. pl. Pigler: A régi képtár katalógusa, képes táblák, 5. és 6. tábla, Dolberg: Niederländische Malerei der Spätgotik u. Renaissance, Abb. 13., 32., 56. és Taf IV., Weese, Skulpturen u. Malerei in Frankreich im XV. u. XVI. Jh. Abb. 151., 177., 184., Taf. V., Vizthum— Volbach, Die Malerei u. Plastik des Mittelalters in Italien, Abb. 140.; Pigler, G. R. Donner, Taf. 19., Brinkmann: Barockskulptur, Abb. 297., Sauerlandt, Die deutsche Plastik des XVIII. Jh., Taf. 71. és 82., Hekler, Magyar Művészet, 115—116. kép. 14 Mahler i. m. 88. o. („B 399"). Egyenlőtlen hosszúságú karjait magasabban fonja össze, mint szobrunk. 15 Legrain i. m I. 5. o.