Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Dobrovits Aladár: Egyiptomi papnő szobra a Szépművészeti Múzeumban

és enyhe lapultsága ellenére is keskeny orr és a kevéssé duzzadt ajkak húzzák alá.

8 A fej nehéz tömege alatt a hosszú nyak kissé előrehajol a többféle kékkel festett, vállakra boruló körgallér felett. A test kidolgozása is nagyvonalú, nem részletező, helyenként azonban, így a hátnál, kissé száraz. A testhez tapadó ruha finoman, túlzás nélkül engedi érvényesülni az alig érett fiatal női test formáit. Az enyhén domborodó mellkasból előugró kis, hegyes, kerek mellek oldalt ülnek, a hosszú derekat keskeny csípők zárják le, a csuklót kékszínű karperec díszíti. A ruha alól kilátszó lábfejek azonban formátlanok, laposak, ami gyakori, fiziológiailag és stilisztikailag egyaránt indokolt sajátsága az egyiptomi plasztikának.

4 A nő derekát pirossal festett, sötétebb piros harántcsíkokkal tarkított, a deréknál hátul széles, elől elkeskenyedő, mélyen a köldök alatt lapos csomóval megkötött szalag övezi, melynek két, egyenlőtlen hosszúságú vége elszélesedve, lendületes ívet alkotva csüng a térdek alá. A szigorúan frontális megfogalmazású szobor felépítése sajátosan egyiptomi, az élő és közvetlenül tapasztalható valóság és a mögötte felismert geometriai váz szándékosan nem feloldott ellentétének egységbeolvasztásán alapul.

5 A fej lekerekített, hosszanti hasábja és az altest lefelé enyhén keskenyedő hengere éles és egyben megokolt ellentétet alkot a felsőtestnek a kanonikusán vízszintes vállak és a keresztbefektetett alkarok által hangsúlyozott horizontális hasábjával. Az átmenet azonban sehol sem erőszakos, a formák szervesen olvadnak egymásba, a görbék és átlók egymást harmonikusan ismétlik meg. Az egyiptomi emberábrázolás sémájából következik az elálló fülek aránytalan nagysága, a vállak már említett vízszintessége.

6 A színezésben is a felépítés nagyvonalúsága érvényesül. A meglehetősen épen maradt festés a szokásos egyiptomi technikával, vékony, gipszes iszaprétegre földfestékkel történt. Ez a túlságos, a különböző korok sajátos stílusa felett álló nagyvonalúság nehezíti meg szobrunk keletkezési idejének meghatározását. A tartózkodó felfogás talán még leginkább a Középbirodalom plasztikájával rokon.

7 Közelebbi támaszpontokat nyerünk azonban a szobor sajátos kartartásában, fej díszében és övkötésében. A fejdísz és kartartás legközelebbi párhuzamát az egykori Beöthy-gyüjtemény egy fiatal nőt ábrázoló faszobrában találjuk meg, amelyről azonban a festés teljesen lekopott.

8 Noha ennek arctípusa egészen eltérő, a test kidolgozásában 3 Az arc harmóniáját a kisebb aszimetriák (szemnél, füleknél) nem zavarják. 4 Dobrovits, Harpokrates, 86. és kk. o. Szobrunk lábai nincsenek kiszabadítva az alapanyagból. 5 I. m. 113. o. 8 I. m. 105. és kk. o. 7 V. ö. pl. Fechheimer, Kleinplastik der Aegypter, 1922, Tafel 34—35, 36, 38, 39, 41. Nyilvánvaló eltérés lenne, persze, hogy a Középbirodalom szobrainak lábai rendszerint ki vannak szabadítva az anyagból. 8 Mahler Ede, Beöthy Zsolt egyiptológiai gyűjteménye a budapesti királyi magyar Tudományegyetemen, Bpest, 1913, 81—82. o. („B 229").