Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Dr. Hoffmann Edith: Elveszett Dürer-rajzok és néhány olasz rajz a Szépművészeti Múzeumban

A kocsin, a herceg trónusának alján, a Medici címer. A herceg vonásai azonban semmiféle irányítást sem adnak arra nézve, melyik Medici előtt hódol ennyi erény, mert nem ismerünk Medicit, kinek hasonló arcvonásai volnának. A kérdésre a választ a Pitti-palota egy képe (25. kép) adja meg; a feltevés szerint a Firenzében dolgozó Jacopo Ligozzi munkája. A rajz és a kép sok részlet és a formátum tekintetében is eltér ugyan egymástól, de azért bizonyos, hogy a rajz tanulmányul, valószínűleg jóváhagyás végett beküldött modellül készült a festményhez. Meglepetéssel látjuk, hogy a hercegnek a képen mások a vonásai, más a hajviselete, mint a rajzon s ráismerünk II. Ferdinánd toscanai nagyherceg arcára. A rajz és a festmény ennyire eltérő voltának magyarázatára csak egy feltevés látszik elfogadhatónak, az: hogy a munkák nem firenzei művésztől valók. Ha a címer tanúsága szerint a festő már első tervezeténél egy Medicire gondolt, nem képzelhető oly firenzei művész, ki a modellül benyújtott rajzon hercegének idegen fejet rajzoljon, noha vonásait jól ismeri, hiszen akármikor láthatja. Nem is vall Ligozzi modorára a kép s még kevésbbé az 1629-es évszám, mely ha nem is a művész írta rá a rajzra, mégis nagyon megfelelőnek látszik. Ligozzi 1626-ban meghalt, amikor a herceg tizenhatéves volt. A rajzot — és a festményt is — tehát minden valószínűség szerint tényleg Ansaldo készítette el, aki genovai lévén, a herceget nem ismerte. Beküldött érem alapján könnyen kiigazíthatta a fejet a festményen; ez megmagyarázná a fej feltűnő merevségét is. A festményen egy körülbelül tizenkilencéves ifjút látunk, ami meg is felel az évszámnak. II. Ferdinánd ugyanis éppen 1629-ben szabadult fel anyja gyámsága alól s egy allegória, mely az uralkodói erények között ülő hercegnek pártfogásába ajánlja a művészeteket, az önálló uralkodást megkezdő ifjú személyével kapcsolatban, teljes mértékben indokolt. Ansaldo festési modora nagy változáson ment át az évek folyamán. Az Accademia Ligustica Piéta jávai (26. kép) semmiféle rokonságot nem mutat az allegória, de könnyen hihető, hogy nehézkes, kövérkés alakjai ugyanattól a művésztől származnak, aki a genovai Oratorio delle Cinque Piaghe képét, a Három királyok keresztelését festette (27. kép). DR. HOFFMANN EDITH