Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

terrakottáknak kisázsiai utánzata. A munka ügyes, sok bájjal és kecsességgel. (L. Winter, Typen II. S. 247, Nr. 6. — R. Zahn, Sammlung Baurat Schiller, Taf. 26, Nr. 292.) 51. Fiúfej nagy kalappal, töredék. — (31. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 4.5 cm. Több helyen kisebb mértékben sérült.) — Fiúfej. A tanagrai fiúkra emlékeztető arcot fölfésült, de igen vastagszálú hajtömeg veszi körül. A fejen lapos, igen széles karimájú, a fej tetején kissé kiemelkedő kalap. Az egykori színezésből aránylag sok maradt. A kalapon kékes, a hajban vörös, az arcon rózsás festés nyomai. A szemgolyó és a szemöldök íve feketére, a kettő közötti rész pedig világos rózsaszínűre van festve. Arndt szerint Tarentumból való. A tanagrai stílusnak igen érdekes utánzása, de mind az arc mintázásában, mind annak színezésében bizonyos provinciáiizmus és keménység letagadhatatlan. A tarentumi koroplasztikának kedves és érdekes emléke. (V. ö. Winter, Typen II. S. 243, Nr. 9. — A széleskarimájú lapos kalap a Kr. e. V. századtól kezdve az ephebosoknak általános viselete volt Athénben, Görögországban és mindenütt, ahol görögök laktak. A mi itt látott kalapunknak tökéletes mását találjuk meg a Parthenon képszalagjának egyes lovas ifjain. L. v. Scheffer, Die Kultur der Griechen, Wien, 1935. Fig. 170. közölt lovas ifjú képét a Parthenonnak még a helyszínén őrzött nyugati frízéről.) Végül mutassuk be még a boiotiai koroplasztész iskola egy kis remekét: 52. Fekvő pán. — (52. kép. Téglaszínű agyag. Mag. 9.2 cm, hossz. 16.6 cm. Ép. A háton nyílás.) — Állatbőrrel leterített sziklán bal könyökére támaszkodva kényelmesen fekszik a kecskelábú pán. Jobbkeze a combján, balkezében hosszúkás tárgyat, valószínűleg a hétágú sípot tartja. Feje ügyesen van mintázva hosszú szakállával és állati vonásaival. Fején két kis szarv. A testen itt-ott piros, a szarvakon kék festés nyomai. A boiotiai koroplasztészek nagy sikerrel birkóztak meg az állati formák tökéletes mintázásával is, ügyes és ismert állatszobrocskáik tanúskodnak erről. De sikerült nekik az ilyen félig emberi, félig állati lények tökéletes visszaadása is, melynek típusát nyilván a nagyplasztikának vagy a festészetnek már elveszett híres műveiről utánozták. Pán szobrocskánk a maga nemében kitűnő munka. A koroplasztésznek az öntés után végzett egyéni átsimító munkája e példányunkon ötlik leginkább szemünkbe. A kényelmesen pihenő testtartás, melyben azonban benne van a fürge mozgásnak, a hirtelen elindulásnak rejtett képessége, továbbá a fejnek életteljes kidolgozása, a két lábnak precíz mintázása, melyen majdnem minden egyes szőrszál külön gonddal van a másiktól elválasztva, ezt a darabunkat a boiotiai, talán éppen a tanagrai terrakottaműhelyek egyik kiváló emlékévé teszik. A pán-motívum •— állva és pihenés közben — egyaránt kedvelt volt Boiotiában. (V. ö. Winter, Typen II. S. 193, Nr. 6 és 9 és S. 220, Nr. 1. — Köster, id. m. S. 47, Taf. 22. — Arch. Anzeiger 1889. S. 90, Nr. 10.) Szobrocskánk a Kr. e. V. század végéről való.