Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)

Oroszlán Zoltán: Tanagráink és társaik

A félkönyökére támaszkodó szobrocska a művészibben és jobban kidolgozott terrakották közé tartozik. Kisázsiai és a Kr. e. III—II. századból származhat. Egész mintázásában a hellenisztikus szellem érvényesül (Típusra v. ö. Winter, Typen II. S. 130. Nr. 6) és valószínűleg a kedvesétől elhagyott vagy a Dionysostól feltalált Ariadnét ábrázolhatja. Lehet, hogy egy csoport része volt, ezt azonban jelen állapotában megállapítani nem lehet. A Theseustól elhagyott és Dionysostól megszeretett Ariadne a hellenisztikus művészetnek kedvelt és sokszor feldolgozott tárgya volt, amint ezt szarkofág- és egyéb reliefek, valamint pompeji falképek is bizonyítják. (L. Roscher, Mythol. Lexikon „Ariadné" címszavát, továbbá Oroszlán, Két új mitológiai dombormű a Nemzeti Múzeumban, az Orsz. Magy. Régészeti Társulat Évkönyve I. kötet, 30—38 1., ahol a plasztika jelentékenyebb Ariadne-emlékeit felsoroltam; a pompeji falképekre 1. Méautis, id. m. pl. 34—35.) 41. Leány fej. — (26. kép. Barnásszürke agyag. Mag. 5.5 cm. A fej hátsó fele hiányzik, az orr sérült.) — Kissé balra, előrehajló női fej. A két szem az eddigieknél mélyebben van a homlok alá ágyazva. A haj középütt elválasztva, gerezdekbe fésült, melyet a fejtetején fátyol szorít le. A fülben fülbevaló. A hajban vörös festés nyomai. Feltűnő a leányfejnek a mélyen ülő és felfelé irányuló szemnek szenvedélyes tekintetében nyilvánuló „skopasi" mintázása. Fejecskénk szoros stílusrokonságot mutat Skopas művészetével és a vele összefüggésbe hozható művekkel, elsősorban az ú. n. Atalantével. Egyúttal újabb fényt vet a koroplasztészek alkalmazkodó és minden új irányt a maguk számára felhasználni tudó készségére. (L. Bulle, Der schöne Mensch, S. 253; Collignon, Scopas et Praxitèle, Paris, p. 40, fig. 7: Ant. Denkm. I. és a Bull. corr. hell. 1901. évf., a tegeai ásatásokra vonatkozó jelentését. Az athéni Nemzeti Múzeum „skopas stílusú" női fejét 1. Winter, Kunstgeschichte in Bildern, S. 300. Nr. 9. Terrakottákra 1. Perdrizet, Les terres cuites, grecques d'Egypte, pl. XII, no. 31.) Fejecskénk lelőhelyéről semmit nem tudunk, de valószínűleg Görögországban készült. 42. Fejkötős női fej. — (33. kép. Barnásvörös agyag. Mag. 5.5 cm. A fej elülső fele ép, hátulsó fele hiányzik.) — Kissé jobbra hajló női fej, telt arccal, a fülben gömbös fülbevalókkal. Haját a turbánszerű fejkötő (sakkos?) teljesen beborítja. A fejkötő alól csak a nyakszirten merészkedik elő egy-egy kis fürtöcske. A fejen piros színezés nyomai. Lelőhelye ismeretlen, valószínűleg Görögország. A hajat teljesen elborító fejkötő ábrázolása a terrakották között aránylag ritka. (L. Winter, Typen II. S. 108. Nr. 1.) Annál gyakrabban fordul elő az attikai síremlékek asszony- és leányalakjain. (L. Hegeso síremlékének szolgaleányát, Brunn—

Bruckmann, Denkmäler, Taf. 436 és a Cockerell-gyüjtemény kis márvány női fejét, Burlington Fine Arts Club id. katalógus pl. LXIII. D 91a és 91b.) Ugyancsak előfordul hasonló fejdísz a fehéralapú attikai edényeken. (L. Collignon,