Csánky Dénes szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 10. 1940 (Budapest, 1941)
Dr. Hoffmann Edith: Elveszett Dürer-rajzok és néhány olasz rajz a Szépművészeti Múzeumban
festék), a jellegzetes, szuggesztíven kitekintő szemek arra vallanak, hogy ez a tanulmány is másolat Dürer egy elveszett, még pedig szintén a velencei időből származó eredetije után. De sem a „Rózsafüzér ünnepén", sem a velencei idő másik, „A tizenkétéves Jézus"-t a templomban ábrázoló képén 9 nem lehet pontos mására lelni. Itt tehát olyan tanulmányról van szó, melyet Dürer csak felhasznált, de nem vett át híven, amire van példa munkásságában. Hiszen a lissaboni Szent Jeromoshoz készült fejtanulmányok egymás között is eltérőek, egyik lefelé néz, másik kifelé tekint, a közvetlen természetutáni rajzot talán nem is ismerjük hozzájuk. Sőt magát a fejet Dürer pár évvel később mégegyszer felhasználta a négy evangélista képén Szent Péterhez, 10 — de egészen megváltoztatva, megfiatalítva. Mindezeket számbavéve, talán feltehető, hogy rajzunk eredetije természetutáni tanulmány volt, azért is maradt befejezetlen. Dürer csak azt akarta magának feljegyezni, amit különösen jellegzetesnek és megörökítendőnek talált a fejben. Azután pedig szabadon használta fel, átalakítva, megkopaszítva, megöregítve „A tizenkétéves Jézus a templomban" című kép jobboldali szakállas öregemberéhez. Az orr formája, a szemek vágása, a koponya, a fül, az ernyedt izmok az arcban túlságosan hasonlóak, semhogy véletlen találkozásnak lehetne tekinteni. A „Rózsafüzér ünnepén" közvetlenül a császár mögött is találunk egy hasonló fejet, azaz csak részletét az arcnak, a kitekintő szemeket s egy keveset az arcból; lehet, hogy ez a fej is ugyanerről a modellről készült, de éppen a részlet kicsinysége miatt ezt biztosan nem állíthatjuk. Végül még egy — amazoknál jóval korábbi — másolatról kell szólnunk, mely minden kétséget kizáróan szintén valamely elveszett Dürer-rajzról készült (1. kép). A rajz egy öregasszonyt ábrázol s nem kék papírra van rajzolva, clairobscurszerűen, mint az előbbiek, hanem fehér papírra, egyszerű tollal. Dürer eredeti rajza a művész jővaí későbbi korszakából, az 1520 körüli évekből, a németalföldi út idejéből való. A másolat kevésbbé pontos, mint az előbb tárgyaltaké, kevésbbé részletező, mint az eredeti rajz lehetett, valószínűleg nem is német embertől származik. De hogy az eredeti mégis Dürertől való, az kétségtelen: a németalföldi vázlatkönyvnek egyik Chantillyben levő rajzán 11 egy öregasszony képében (2. kép) olyan típust találunk, hogy joggal kérdezhetjük magunktól, nem ugyanazon modellről van-e itt is szó? * Niccolà dell'Abate (1509—1571) a XVI. század közepének egyik legvonzóbb egyénisége. Alberto Fontana, Dosso Dossi és Parmigianino-hatások szerencsésen keverednek benne a gráciára való törekvés egyéni hajlamaival. Művészetének ez az eleganciája tette alkalmassá arra, hogy P.rimaticcio a francia udvarhoz beajánlhassa, hol Primaticcióval és Rossóval együtt a fontainebleaui iskola egyik 9 Azelőtt a római Barberini-gyüjteményben, ma Thyssen—Bornemisza-gyüjt., Lugano. lü Winkler: I. m. IV. 788, 789. szám. 11 Winkler: Id. m. IV. 771. szám.
