Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

a nagyobbszabású művészi feladatok elvégzésére jobbára Sienából, Firenzéből hívtak mestereket. Az angyalfejhez is a legközvetlenebb analógiákat a szomszédos Siena területén találjuk, de itt sem a szobrászatban, melyen Giovanni Pisano és iskolájának szelleme uralkodott, hanem az autochton festészetben. Főként a keményen faragott, szalaggal átkötött, diadémszerű hajkorona igazít útba. Lényegileg ez még bizáncias eredetű formák változata, mely a sienai festészetben Duccio és Simone Martini művein fordul elő, később eltűnik. Duccio Maesta-jának (1311. — Siena, Museo dell'Opera del Duomo.) egyik angyala (4. kép) mintegy szobrunk mintaképét, előzményét alkotja. Duccio iskolájában, valamint Simone Martini és a Lorenzettiek műveiben ez a típus tovább fejlődött és ezzel együtt egyre közelebb került angyalunkhoz, amint Simone Martini cambridgei polyptichonján (5. kép) és Ambrogio Lorenzetti (6. kép) Magnanimité-ján (1337/1340. — Siena, Pal. Pubblico) megfigyelhetjük. Ezek az összefüggések egyúttal szobrunkat a XIV. század első felébe helyezik. Keltezésünket megerősíti az orvietói bronz Szent Mihály-szobor (7. kép), mely ugyanennek a típusnak egy fejlettebb, későbbi változatát képviseli. Angyalfejünk e szobor előtt, vagyis 1356

s előtt készülhetett, a sienai faszobrászat olyan korai korszakában, melyből hozzámérhető, számottevő alkotás nincsen. A hozzá legközelebb álló faszobor, a montalcinói Annunciatio

4 (8. kép) mintegy 30—40 esztendővel későbbi és kvalitásban is gyengébb. Viszont ez a csoport némi fogalmat ad arról, hogy milyen lehetett a töredékünkhöz tartozó szoboralak, bár az is a korábbi stílusfoknak megfelelőleg még szigorúbb felépítésű volt. Lehetséges, hogy angyalfejünk egykor szintén kétalakos Annunciatio-csoporthoz tartozott. Ilyenek a XIV—XV. századból meglehetős nagy számmal maradtak fenn.

5 A mienk valamennyi fából faragott Annunciatio-csoport között a legrégibb lenne. De az is feltételezhető, hogy valaha egy Szent Mihály-szobrot koronázott, mely olyasféle lehetett, mint a korabeli sienai festmények Szent Mihályai.

8 A töredékesség azonban korántsem csökkenti angyalfejünk jelentőségét. Formáinak nemessége, nagyvonalúsága, kifejezésének lelkes, sugárzó szépsége az egykorú sienai kőszobrászat legjobb alkotásai közé emeli. Sőt azoknak pisai jellegű iránya mellett szinte tisztábban és közvetlenebbül képviseli a sienai szellemet. Ügy tűnik, mintha a festészettel

7 párhuzamosan kialakult autochton sienai faszobrászatnak egyik ritka és egyben nagyszerű emléke lenne. 3 futni, L.: Orvleto. Bergamo, s. a. p. 55. (Italia Artistica No. 83..) * A Mária-szobor 1369-ből. az angyalszobor 1370-ből való. V. ö. D'Achiardi, P.: Alcune opere di scultura in legno... L'Arte. 1904. p. 370. Körülbelül ezzel egykorú egy newyorki magángyűjteményben lévő Gábor arkangyalszobor. (Pantheon 1938. S. 317.) 5 Marie, R. van: L'

Annunciation dans la sculpture monumentale de Pise et de Sienne. Revue de l'art ancien et moderne. LXV. 1934. p. 111—126, 165—182; LXVII. 1935. p. 88—92. 8 Marie, R. van: The Development of the Italian Schools of Painting. II. The Hague. 1924. p. 112, 200, 306. 7 A fejlődés párhuzamosságára vonatkozólag v. ö. angyalfejünket Lippo Memmi Madonna della Misericordia-jával (Orvieto, Duomo — Marie op. cit. II. p. 253.).