Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

A Szépművészeti Múzeum 1937, 1938, 1939-ben

A Magyar Történelmi Képcsarnok fest­ménygyüjteménye 1938-ban vétel útján 1 da­rabbal gyarapodott: Bäsch Gyula: „Vámbéri Ármin képmása". Ugyanide került Budapest Székesfővárosnak letéteképen Gyárfás Jenő: „Potsa József főispán képmása". A Grafikai Gyűjtemény növekedése 1 da­rab, a fényképgyüjteményé pedig 12 drb volt, valamennyi ajándék. Ajándékozók voltak: Máhr Károly, Pozsony (1), Filmiroda (12). A Magyar Történelmi Képcsarnokot 1939. évi július havában az 1934. évi VIII. t.-c. ér­telmében átadtuk a Magyar Történeti Mú­zeumnak, úgyhogy annak gyarapodását erről az évről már nem mi jelentjük. Meg kell itt emlékeznünk a múzeumi munka és a műtárgyak tudományos feldolgo­zását biztosító egyéb gyűjteményeink 1937— 1939 közötti igen lényeges és kedvező gyara­podásáról is. E három év alatt könyvtárunk 828 művel és 304 évfolyamnyi folyóirattal és 345 drb kiállítási katalógussal nőtt. Fény­képgyűjteményünk fenti idő alatt 3152 drb­bal, kliségyüjteményünk pedig 769 drb-bal gyarapodott. E gyűjteményeink fejlesztésén a következő idők alatt is minden áldozattal munkálni kívánunk, mert e gyűjteményeink megfelelő módon való gyarapítása fontos fel­tétele annak a tudományos munkának, ame­lyet múzeumunk a gyűjtemények feldolgo­zása terén a jövőben is a legnagyobb erővel és megszakítás nélkül folytatni kíván. B) A gyűjtemények rendezése. Helyénvalónak látszik, hogy Évkönyvünk­nek ezen a helyén éppen úgy, mint az előbbi kötetben, újonnan rendezett gyűjteményeink felállítási elveiről és módszereiről megemlé­kezzünk. Az Egyiptomi Gyűjtemény felállítását még Petrovics Elek szervezte meg az azóta elhunyt Márton Lajos és Bátky Zsigmond múzeumi főigazgatók segítségével. A gyűjtemény el­helyezése az osztály szervezésének megindu­lásakor, 1934-ben megfelelő kiállítási helyi­ség hiányában nehéznek látszott, mígnem az akkor folyó múzeumi tatarozási munkálatok vezetőjének Rozsfalvi István építési felügye­lőnek és Oroszlán Zoltán múzeumi igazgató­őrnek sikerült a múzeum egy teljesen ki­használatlan padlásterében a gyűjtemény elhelyezésére alkalmas helyiséget találni. Ezt a helyiséget átépítették, padozatát kö­rülbelül 1-80 m-rel lejjebb hozták, üvegtető­vel látták el, a tatarozások alkalmával más­honnan eltávolított lépcsőfeljárót építettek hozzá és így sikerült a felső hosszú nagy terem és az alsó kisebb terem között össze­függést létesíteni. A felső hosszú nagyterem­nek végén lévő fülkét már eleve a múmia­koporsók bemutatására szántuk és annak is használtuk fel. A különben keskeny teremnek azáltal, hogy keresztben futó csíkozással borítottuk a padozatot, perspektíváját kiszélesítettük és így megszüntettük azt a nyomasztó érzést, amelyet a keskeny terem hosszanti sávozása s ezáltal a terem keskenységének a távlattal még növekedő látszata váltott volna ki a látogatókból. A rendezésnél lehetőleg eltekinteni ipar­kodtunk a kövek befalazásától, és csak azo­kat a nagyobb kőemlékeket helyeztük el falba, amelyek e fölállítást nagyságuk és súlyuk miatt megkívánták; a többi kőemlé­ket úgy applikáltuk, hogy bármikor levehe­tők legyenek. Az apróbb tárgyak felállítására a falba hét felülvilágított szekrényt építtet­tünk, amelyeket a világítás alkalmával eset­leg károsan fellépő hő kiküszöbölésére lég­csatornákkal láttunk el. Az üvegtetőben meg­felelő módon kellő számú világítótestet he­lyeztünk el, amelyek a gyűjteménynek meg­világítását a legkedvezőtlenebb időben is biztosítják. A rendezés alapelveit elemezve, már itt rá kell mutatnunk arra, hogy az egyiptomi gyűjtemények más művészi kollekcióktól már anyaguknak pazar színhatásában is el­térnek. Az egyiptomi szobrok a legváltozato­sabb kőzetekből készültek és a fekete, fehér, vörös, sárga, szürke, zöld színek sokszerű csillogását hozzák magukkal. A bronzkis­plasztika változatos anyag- és patinaszínei mellett az egyiptomi fajanszból készült ap­róbb tárgyak szintén a színezés változatos skálájának egész orgiáját vonultatják föl, melynek két fő alapszíne a kék és a zöld, közbül e két színnek jóformán valamennyi változatával, de emellett a sárgás, a vöröses, a barnás és fehéres színeket is megtalálhat­juk. Ezek mellett a festett fatárgyak és fa­koporsók, valamint az ezerféle színnel és motívummal festett múmiatakarók is új meg új színhatásokkal gyarapítják e gyűjtemé­nyek ragyogó színpompáját. Ezért igyekeztek már régóta az európai, amerikai, sőt az Egyiptomban lévő múzeumok is megfelelő színdús keretben felállítani ezeket a gyűjte­ményeket, amelyeknek darabjait rosszul megválasztott hideg közömbösítő fal- vagy szekrényháttérszínnel minden hatásuktól meg lehet fosztani. Múzeumunk nem kísérletezett tarkára festett falakkal, amint azt például Berlinben is láthatjuk. Az egész gyűjteményt ragyogó napsárga falak közé helyeztük és az egész

Next

/
Thumbnails
Contents