Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
művek között csak Beato Pacifico síremlékén (S. Maria dei Frari) 122 találunk, de itt sem a felső részen, hanem csak az alsó szarkofágon (95. kép). Mindenekelőtt feltűnő az egyszerű párkánytagolások hasonlósága, melyekből teljesen hiányoznak az ismert velencei gótikus, dekoratív motívumok. De kapcsolat mutatkozik a kút női fejei és a síremlék szelídvonású, simára fésült Caritas alakja között is. Kutunk ismeretlen mestere ebből a művészi körből, ebből a műhelyből származhatott, és az arca-val (1436 előtt) 123 körül-belül egyidejűleg, a XV. század harmincas-negyvenes éveiben faraghatta művét. A renaissance stílusnak és a gótikus témáknak különös vegyülékét figyelhetjük meg következő darabunkon 12 * (99. kép), mely a velencei Fondaco dei Móriból származik 125 és valaha erkélykorlát gyanánt szolgálhatott. A középső kompozíció a solymászásra induló ifjú párral és lovászgyerekkel, valamint az ovális felület sarkaiban elhelyezett kúszó sárkányok XIV. századi francia elefántcsont tükörtokról (102. kép) vannak másolva. 126 Érdekes és talán nem véletlen körülmény, hogy a hozzá legközelebb álló tükörtok éppen a velencei Museo Civico Correrban őriztetik. 127 De csak maga a téma régies, gótikus, — melyet 122 A síremléket Fiocco Pietro di Niccolo Lambertinek (I Lamberti a Venezia. II. Pietro di Niccolo Lamberti. Dedalo. VIII/II. 1927—28. p. 374.), Planiscig Nanni di Bartolónak (Die Bildhauer Venedigs in der ersten Hälfte des Quattrocento. Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen in Wien. N. F. Bd. IV. 1930. S. 84—85.) tulajdonította. De egyik feltevés sem Játszik teljesen meggyőzőnek. Nanni di Bartolo művészeiével ugyan mutat rokonvonásokat, mint Planiscig többízben kiemelte, azonban igen nagy kérdés, hogy ezek az összefüggések egyszersmind mesterazonosságot is jelentenek-e. Ezt a kérdést csak jó részletfelvételeken alapuló beható összehasonlítással lehetne eldönteni. 123 V. ö. Fogolari, G.: L'urna del Beato Pacifico ai Frari. Atti del R. Istituto Veneto. í,XXXIX. 1929—30. p. 937—953.; Planiscig: Die Bildhauer Venedigs in der ersten Hälfte des Quattrocento. S. 84.; Fiocco, G.: Gino Fogolari „L'urna del Beato Pacifico ai Frari". Rivista d'Arte. XIII. 1931. p. 282. 124 Schubring: Katalog der Bildwerke. No. 76. (északolasz mester, XV. sz. 2. fele); Meiler op. cit. 8. sz. (felsőolasz mester, XV. sz. közepe, a keret a XVI. sz. elejéről); Balogh: Die alten Bildwerke S. 203. (P. Lombardi követőjétől; az előlap francia elefántcsont tükörtok, az oldallapok a S. Maria dei Miracoli virágindái után vannak másolva). 125 Friedrich Sarre 1928. okt. 5-én kelt, dr. Petrovics Elekhez, a Szépművészeti Múzeum akkori főigazgatójához intézett levelében leírja, hogy ezt az erkélyrészietet körülbelül 40 évvel ezelőtt Velencében, a Fondaco dei Mori udvarában látta és ott le is fényképezte (Szépművészeti Múzeum irattára, 981/1928. sz. akta; a fénykép a Szépművészeti Múzeum fényképgyűjteményében). Sarre fényképe alapján az 1936-i újrarendezés alkalmával az eredeti állapotnak megfelelőleg állíttatott fel. 126 Már Schubring (Katalog der Bildwerke No. 76.) megjegyezte, hogy a középső dombormű francia elefántcsont tükörtok után készült, de példaképen egy olyan tükörtokra hivatkozik, melynek kompozíciója éppenséggel nem egyezik meg a budapesti relieffel, csak hasonló témát ábrázol. (Louvre No. 77., tükör tok, — Fot. Alinari 23.994.) 127 Mőlinier, E.: Venise, ses arts décoratifs, ses Musées et ses collections. Paris, 1889. p. 226. A lovagló ifjú pár külön előfordul több elefántcsontreliefen: tükörtok, Paris, Martin Le Roy-gyűjtemény (Koechlin, R.: Les ivoires gothiques français. Paris, 1924. Tome II. p. 375. No. 1020., Tome III. Pl. CLXXVIII); elefántcsontrelief ismeretlen helyen (Lübke, W.— Semrau, M.: Die Kunst des Mittelalters. Stuttgart, 1905. S. 389. Fig. 415. Lübke, W.—Semrau, M.: Grundriss der Kunstgeschichte. XIII. Aufl. II. Bd.); elefántcsont-diptychon ismeretlen helyen (Springer, A.: Handbuch der Kunstgeschichte. II. Bd. VIII. Aufl. Leipzig, 1909. S. 420. Abb. 569.). A lovászgyerek alakja szintén előfordul egy másik kompozícióval kapcsolatban: tükörtok, London, Victoria and Albert Museum (Koechlin op. cit. Tome II. p. 377. No. 1028., Tome ni. Pl. CLXXIX.; Longhurst, M. H.: Catalogue of carvings in ivory. Part II. London, 1929.
