Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Dobrovits Aladár: Egy egyiptomi férfiportré a Szépművészeti Múzeumban
dinasztia elejének alkotása, amikor az Amarna-kor forradalmi realizmusával és modorosságával szemben 8 a fokozott idealizálás és túlfinomulás jellemzi a művészi tevékenységet.'' Ezt a megállapításunkat részletmegfigyelések is megerősítik. A kettős paróka az újbirodalomra jellemző viselet. 1 " A mi szobrunk zegzugos fürtvezetése nem mechanikus eljárás nyoma, mert a zegzugok szöge, a fürtök vastagsága nem állandó. A felület egységét megbontani nem akaró egyiptomi művész 11 játékos technikával törekedett a fejet domináló hatalmas hajtömeg fellazítására, 12 a zegzugvonal pedig a könnyen faragható mészkőnek igen megfelel. 1 ' De megtaláljuk ezt a parókamegoldást a legkeményebb kőből készült szobrokon is, 14 ami arra mutat, hogy itt nem pusztán technikai szükségszerűséggel állunk szemben. Szoborcsoportozatokon és mészkőreliefeken egymásmelleit látjuk a zegzugos és hullámvonalas parókát. 1 "' Valószínű, hogy a szögletes fürtvezetés technikai eljárásból következő stíluselemből lesz tényleges viseletté. Előfordul már a XVIII. dinasztia második felében is, 1G de igazán gyakorivá a XIX. dinasztia alatt lesz. 17 Erre a korra utal az orr és szem típusa is. A már említett XVIII. dinasztiabeli portré eltérő arcjellege és különösen kevésbbé hajlott vastagabb, végén kissé megduzzadó orra, mint mondottuk, nem kizárólag egyéni vonások következménye. Az egyiptomi portré ugyanis vagy nyersen realisztikus, vagy idealizáló. 18 Az idealizáló stílus mindig alkalmazkodik a kor szépségideáljához, annál is inkább, mivel minden kornak megvan a maga, az egyéni és faji ellentéteket feloldó embertípusa. 19 Ez rendszerint az uralkodó fáraó arcvonásaival rokon. 20 Említett XVIII. dinasztiabeli szobrunk pl. az Amenophisok típusához áll közel. 21 8 . Schaefer Propyläen Kunstgeschichte II. S 91, Fechheimer Plastik der Ägypter S. 43, Curtius, Antike Kunst I. S. 191, Lange, Ägyptische Kunst S. XLI. * Capart i m. II. pl. 160. 10 Erman —Ranke, Ägypten und ägyptisches Leben im Altertum S. 249. 11 V. ö. Dobrovits, Harpokrates, Probleme der ägyptischen Plastik, Dissertationes in honorem dr. Eduardi Mahler S. 111. 12 V. ö. Maspero. Egypte (Ars Una) p. 182. 13 Mészkő: Borchardt, Statuen und Statuette von Königen und Privatleuten (Catalogue Générale etc.) II. 549, 567, 586, 622, 628, 635, Fechheimer, Plastik 64, 65, Fechheimer, Kleinplastik der Ägypter 53, Breasted, Geschichte Aegyptens (Phaidon Ausgabe), Kunstgeschichtliches Nachwort 161. Tel 66 Fa: Fechheimer, Plastik 73, 76, Kleinplastik 58, 62, 63, 65, 70, 71, 75, Tel 80, 81, 84, 85, Breasted, Kunstgesch. Nachw. 156, 157. Pala: Tel 88, 89. M Legrain i. m. I. 42072, 42080, 42126, II. 42172. 15 Lange, i. m. Taf. 74, 75, Breasted, Kunstgesch. Nachw. 152, 161. 10 Legrain I. 42072, 42080, 42126, Fechheimer, Plastik 64, 65, Tel 66. 17 Borchardt i. m. 549, 567, 586, 622, 628, 635, Legrain II. 42172, Tel 80, 81, 88, 89. 18 Az idealizáló és realisztikus erők küzdelméről v. ö. Breasted i. m. S. 78, Curtius Antike Kunst I. S. 62 és Fechheimer, Plastik S. 30. Az egyiptomi művész az erősen egyéni arcot mindig realisztikusabban fogja fel, az átlagarcot az ideáltípushoz közelíti. 19 V. ö. Schaefer, Das Bildnis im alten Ägypten és Curtius i. m. több helyen. 20 Ezért van, hogy az istenek arca az ábrázolásokon rendszerint az uralkodó fáraó arcvonásaihoz hasonul, v. ö. Erman— Ranke i. m. S. 497, Bissing— Bruckmann: Denkmäler ägyptischer Plastik Taf. 34, 78. IV. Amenophis idején a magánosok relief képmásai erősen hasonulnak a fáraó sajátos csúnya arcvonásaihoz, v. ö. Schaefer Prop. Kunstgesch. II. S. 91. Lange, i. h. 21 V. ö. Prop. Kunstgesch. II. S. 90.
