Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II
egyik vagy másik példánnyal kapcsolatban különböző mesterneveket emlegettek, de kevés meggyőző erővel. 05 A Wallace-gyüjtemény példányából (71. kép) kiindulva úgy találjuk, hogy az — és így az elveszett eredeti is — Verrocchio művészetéhez áll közel, mind fejtípus 00 (68—70. kép), mind a réteges sziklaábrázolás tekintetében. Tehát Verrocchio körében 97 készülhetett a Szent Jánosszobrocskák prototípusa, melyet a későbbi idők folyamán mindig újabb és újabb stílusfelfogásban másoltak. Ez a probléma azonban gyűjteményünk terrakotta szobrocskájára nézve tulajdonképen lényegtelen, mert eleve le kell szögeznünk, hogy a mi darabunk az irodalomban szereplő példányok egyikéhez sem kapcsolható. Azok mind fejtípusban, mind a környezet (sziklák, stb.) ábrázolásában erősen eltérnek a miénktől. Csak bizonyos téma- és felfogásbeli közösségek mutatkoznak, stílusuk azonban más-más művészegyéniségtől származik. Tehát rejtélyének megoldását a többi Szent János-szobrocskáktól függetlenül kell keresni. Giovannino-szobrunk bájos, üde motívuma, de még inkább megoldásának frissesége, közvetlensége még teljesen quattrocento szellemű. A sziklák közül előcsörgedező forrás mellett felüdülést kereső Keresztelő Szent János alakját ritka szerencsés ihlettel rögzítette meg a művész és finom érzékkel, tiszta szobrászi eszközökkel bájos tájképi környezetet varázsolt köréje. Képes volt a természet, a táj hangulatát felkelteni és egyszersmind a szobrászi kompozíció egyensúlyát megőrizni. Műve tulajdonképen átmenet a magas relief és a kerek szobor között. Tájábrázolásának forrását is a reliefszobrászatban kell keresnünk. Benedetto da Ma Janónak Ghiberti festői stílusát továbbfejlesztő domborműveiben találunk hasonló felfogást, hasonló természetábrázolást, sőt hasonló motívumokat is, mint például a lefolyó patakvíz plasztikai ábrázolását a Szent Ferenc stigmatizálását ábrázoló domborművön (firenzei S. Croce szószéke, 1475 táján). A festészet hasonló tárgyú művei is hathattak, mint például Benozzo Gozzoli bukolikus tájai (Palazzo Medici kápolnájának pásztor jelenetei, 1459 körül) vagy a Jézus és a kis Giovannino találkozását ábrázoló kép Verrocchio iskolájából (Berlin, Kaiser Friedrich Museum), 98 Szent Bernát látomása Filippino Lippitől (Firenze, Badia). A Giovannino alakjában és főként fejtípusában pedig némileg Verrocchiónak és műhelyének befolyása érezhető. Az ifjú szent lelkes, gyermeki profilja (67. kép) igen közel áll Múzeumunk egy másik terrakottacsoportjának Tóbiásá85 Planiscig a Bardini-példányt Francesco di Giorgiónak, a Weinberger-példányt Giacomo Cozzarellinek tulajdonítja (Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen in Wien. N. F. Bd. III. 1929. S. 83—84.), Venturi pedig a Bargello példányát Giovanni Francesco Rusticinek (op. cit. X/I. p. 72.). Middeldorf a Keresztelő Szt. János-szobrocskák mesterét általában Baccio da Montelupóval azonosítja. (Kat. Schottmüller 1933. S. 146.) Az utóbbi attribució alapjául Baccio da Montelupónak a Badia di S. Godenzo-ban levő Szt. Sebestyéné szolgál. (V. ö. Rivista d'Arte. 1909. p. 133.) 98 V. ö. Verrocchio következő műveivel: Szt. Tamás (Firenze, Orsanmichele), Keresztelő Szt. János lefejezését ábrázoló dombormű baloldali ifjúalakja (Museo deli' Opera del Duomo), a Forteguerri-síremlék angyalai (Pistoia, Duomo), terrakottavázlatok a Forteguerrisíremlék angyalaihoz (Louvre). 97 Erre a felfogásra hajlik Maclagan is \Maclagan-Longhurst op. cit. p. 88.: „The master of the statuettes of Saint John (school of Verrocchio?)"]. 98 Marie op. cit. XI. The Hague, 1929. p. 166—167, 563.
