Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)
Oroszlán Zoltán: Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta-gyűjteményünkben
Mindenesetre feltűnő azonban a maszk hajának gazdag díszítése, melyet terrakotta-maszkokon aránylag ritkábban találunk. Inkább előfordul az márványszobrokon és reliefeken, valamint mozaikokon, ahol talán a maszkok dyonisikus vonatkozásait óhajtották ilyenféle díszítéssel is jobban kifejezni. 19 Maszkunk azonban, amelynek mintázásában inkább a való élet vonatkozásait kell tekintetbe vennünk, valószínűleg olyan rabszolgának vonásait örökíti meg, aki a symposionban vesz részt, melynek résztvevői, tudjuk, levél-, virág- és gyümölcsdísszel ékesítették fürtjeikét. 20 18. Kis komikus maszk. — (23. kép. Barnásszürke agyag. Mag. 3 cm. Az arc, apróbb zúzódásoktól eltekintve, ép, a haj jobboldalon sérült.) — Kicsinységében is kifejezően mintázott maszk, mely talán a vezető rabszolgát akarja elénk állítani. A haj erősen felfésülve mintegy koszorúként övezi a fejet. Igen sikerült a homloknak és a szemnek a mintázása is. Legközelebbi analógiaként egy myrinai maszkra hivatkozhatunk. (Pottier— Reinach, Myrina, II. pag. 471, pl. XLV. Nr. 6.) 19. Színezett komikus maszk. — (24. kép. Vörösbarna agyag. Mag. 5.2 cm. A fej ép, a fejtetőn kis lyuk.) — Az eddig látottaktól eltérő típusú maszk. Hajat csak a fej tetején és a bal fül fölött látunk, a fül nagy és előreálló, a szemöldök két oldalon egyforma magas, a szemeket apró gömböcskék jelzik és észrevehetően kancsalítanak. Az orr vastag, a száj széles és a felnyíló duzzadt ajkak között az íny a fogsorral tűnik elő. Az áll erős és mintha némi szakáll fedné. Az egész arcot rózsás és lilás színű foltok tarkítják, a szájon piros festés nyomai. Maszkunk új típust mutat nekünk az új-komédia szereplő személyzetéből: a szakácsokat, akiknek szobrocskáival és maszkjaival nagyon sokszor találkozunk az antik színpadra vonatkozó görög-római leletanyagban. Hol a piacról jövet kosárral a kezében, hol edényt tartva és a benne lévő ételfélét kavargatva, hol a kukták hadát dühösen korholva látjuk őket magunk előtt. A „Maison" és „Tettix" nevét viselő szakácsok alakját irodalmi hagyományok és utalások is megőrizték. A „maison"-típus rendszerint kopasz, olykor koszorú díszíti a fejét. A „tettix"-et ellenben, mely névvel az idegen származású szakácsot nevezték, fején két-három fekete hajpamaccsal, kancsalító szemmel, és állán is hasonló szakállcsomóval szokták ábrázolni. E típusnak legjelentősebb példányát Robert ismerte föl és közölte meggyőző módon már többször idézett alapvető munkájában (12—15. 1., 29. kép). És éppen a berlini Altes Museumnak Pergamonból származó e darabjával való egybevetés alapján gondolunk arra, hogy e maszkunk szintén az idegen szakácsot, a ,,tettix"-et ábrázolja. A fejtetőn ugyan nem találjuk meg a hajpamacsot, bár festéssel könnyen volt feltüntethető, ellenben a fülek fölött 1!t L. a Vatikáni Múzeumnak a komédia négy maszkját megörökítő reliefjét (Bieber, History, pag. 187, fig. 258.), egy nápolyi relief koszorús maszkját (Schreiber, Hellenistische Reliefbilder, Taf. XCIX.), Bieber, Theaterwesen Taf. 99. S. 166. bemutatott márványszobrokat, továbbá a Kapitoliumi Múzeum maszkokat ábrázoló mozaikját (Bieber, History, pag. 190, fig. 270), mely utóbbi maszkunkkal típusban és a részletekben is nagy hasonlóságot árul el 3 " V. ö. a koszorús fejű maszkokra Robert nézetét (id. mű, S. 82.).
