Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Ybl Ervin: Gróf Károlyi Istvánné fóti síremléke

iránt fogékony Ferenczy Istvánnak, hogy Károlyi-Dillon grófné halott alakját szintén áttetsző lepel alatt faragja meg. Mesterünknek nem volt olyan fejlett művészi kultúrája, hogy képes lett volna a szobrászat szintjének alászállását meglátni a nápolyi bravúr-teljesítményekben. De míg az előbbiekben, különösen a teltidomú, fátyla redőiben virágot tartó Pudizia álló alakjában rokokó kacérság, illetőleg a nőiesen fekvő Krisztuséban keresettség nyilvánul, addig Ferenczynél a lepel alkalmazása logikus, egyben klasszikus hűvösséggel is párosul. A grófné fátyollá vékonyodott halotti leple alatt a fiatal arc nemes vonása, a nyitott kéz, a haj fonatai, az empire ágy veretei, sőt a karon a ruha ráncai is fölismerhetők. Az áll alatti üresség a lepel alatt éppúgy érezhető, mint a karcsú test csontos, vagy húsos részei. Középen a fátyol félkörívben lecsüng, hogy a halotti ágy vízszinteseit feloldja, mint a szarkofág takarója Desideriónak firenzei Marsuppinisíremlékén, a két végén pedig természetes ráncokban, a lábnál átcsapódva, omlik alá. Bár a redők a testen és a halotti ágyon nagyrészben párhuzamosak, mégsem szárazak, unalmasak, kezdetlegesek, mint Ferenczy későbbi művein, így a Szánthósíremléken, hanem anyagszerűek, természetesek, finomak, sőt klasszicisztikusan nyugalmasak. Vonalai a testtől elvonatkoztatva szinte úgy hatnak, mint a felfüggesztett kendőcskék formái az empire épületeken. Merőben ellentétes a Hűség tógájának szintén lágy, a síkokat és a gyűrődéseket természetesen elosztó redőzete. Csak a háton lecsüngő, a zsámolyon derékszögben megtörő ránc hatása keresett. Kevésbbé szerencsések a rövidujjas tunika hajtékai. Ezeknek párhuzamos vonalai, ötlettelen vájúi már unalmasak és előrevetik Ferenczy vésőjének későbbi süllyedését. Magán, a bánatot kifejező alakon meglátszik, hogy Ferenczy csak külsőleg ismerte az emberi testet, anatómiájával, csontszerkezetével sem volt teljesen tisztában. Nem sikerült a hát hajlásának megoldása, de a részletek, a Canovától kölcsönzött nemes arc, a kéz- és lábfejek ismét lelkiismeretes tanulmányokra vallanak. A síremléket felül tojás-frízzel és apró palmettákkal élénkített, timpanonszerű oromdísz (174 cm hosszú, a középen 59 cm, a szélein 22*5 cm széles) zárta le, középen a Károlyi- és a Dillon-családnak két sematikus oroszlán által tartott, tojásdadalakú címerével, fölötte a tizenegyágú koronával, zászlócskákkal és babérlevelekkel (1. kép). Az utóbbiakból vékony stilizált füzér indul ki, mely középen egymást keresztezve, két karikán átcsavarodik, hogy kétoldalt röviden lecsüngjön. A nagy domborműtől jobbra-balra Ferenczy két márvány tagon (106 cm magas, 22 cm széles, 19 cm mély) virágfüzérrel, szalagocskával átfont, ferdén lefelé fordított, égő fáklyát faragott ki (5. kép). A halál, a gyász jelképe. Felül ismét két karikán felfüggesztett vékony füzért pillantunk meg. Ügy ez, mint a megkötött szalagocska nem empire díszítőelem, hanem még copf-stílusú. E márványtagok fölé,

13 13 A Szánthó-síremlék építészeti megoldása és a Károlyi-emlék oromdíszének kissé ferde levágásai arra engednek ugyan következtetni, hogy más építészeti tag nem csatlakozott az oromdísz végéhez, a kriptában lévő, kétségtelenül a síremlékhez tartozó márványalkatrészek ennek azonban ellentmondanak. Már maga az oromdísz 174 cm-nyi, csekélyebb hossza azt bizonyítja, hogy nem koronázhatta egyedül a 180*7 cm hosszú domborművet.