Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 9. 1937-1939 (Budapest, 1940)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum régi szoborgyűjteményében. II

Albergotti arezzói gyűjteményéből származik.

31 Ezzel mesterünk munkáinak száma négyre emelkedett, ide tartozik ugyanis a Mária halála dombormű és a Rozzellisíremléken kívül a dóm Keresztrefeszítés csoportja

35 és a Madonna delle lagrime ugyanott az Annunziata-templomban.

30 Keletkezési idejüket nagyjából meghatározza a Rozzelli-síremlék dátuma, mely 1430-ban vagy kevéssel utóbb készült.

37 A Mária halála dombormű mesterünk legérettebb alkotása. Egyszerű kompozíciója szinte monumentálisnak mondható. A vízszintes és merőleges vonalak egymásravonatkoztatásával, majd feloldásával a művész ünnepélyes, monumentális egységbe foglalta össze Mária nyugodtan fekvő alakját, mögötte a megilletődötten imádkozó apostolok többszörösen megismétlődő, álló alakjait, meg az ívben felemelkedő angyalokat. A komor, ünnepélyes jelenetet szerencsésen enyhítette a mandorlát tartó angyalokkal, melyek formailag Ghiberti koszorút tartó angyalaira vezethetők vissza.

38 A nagy mester hatása az angyalok arctípusaiban

39 és az apostolok köpenyének a vállon ívelten visszahajló redőiben

40 is észrevehető. A budapesti kompozíció jóval gyengébb műhelyváltozata az adriai Chiesa della Tomba-t díszítette, ahonnan a helyi múzeumba került.

41 Az arezzói Annunziata Madonnája alkalmat ad arra, hogy ismeretlen arezzói mesterünknek egy újabb munkát, a Bargello életnagyságú, gyönyörű terrakotta Madonna-szobrát

42 (28. kép) tulajdonítsuk. A szobor felépítése csaknem szószerint megegyezik az Annunziata Madonnájával, mely az előbbi gyengébb, egyszerűbb műhelyváltozatának látszik. A nyulánktestű, ruhátlan Bambino elhelyezése, tartása, valamint a mesterünkre jellemző, félkörívben ismétlődő redők előzményét az arezzói dóm főoltárának XIV. századi Madonna-reliefjében (26. kép) találjuk meg.

43 Arezzói hagyományokhoz való ragaszkodás, azoknak továbbfejlesztése csak helyi mesternél érthető. Mesterünk tehát nem vándorművészként dolgozott Arezzóban, hanem valószínűen arezzói származású is volt, aki a Ghiberti-műhelyben

44 töltött tanulóévek után szülővárosát gazdagította munkásságával. Műhelyéből monumentális kompozíciókon kívül számos Madonna-szobor került ki. A Bar34 A Szépművészeti Múzeum irattára, 279/894. számú akta. 35 Fiocco op. cit. p. 543. 38 Salmí, M.: La Madonna délie Lacrime di Arezzo. Rassegna d'Arte. 1915. p. 263.; Fiocco op. cit. p. 592. 37 Fiocco op. cit. p. 563. 38 V. ö. a SS. Proto, Giacinto és Nemesio ereklyetartóján levő, koszorút tartó angyalokkal (Firenze, Museo Nazionale). 3fl V. ö. az Angyali üdvözletet ábrázoló dombormű fejtípusaival (Firenze, Battistero, I. kapu. — Fot. Brogi. No. 4327.) 40 V. ö. Máté apostol és Szt. István protomartyr szobrait (Firenze, Orsanmichele) és a Battistero II. kapujának egyik nőalakját (Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. VI. 27. 1. 25. ábra). 41 Fiocco op. cit. p. 562. 42 1937-ben mint XV. század elejéről való firenzei munka volt kiállítva. 43 Del Vita, A.: L'altar maggiore del Duomo d'Arezzo. Rassegna d'Arte 1911. p. 128. 44 A Bargello álló Madonnájának fejtípusát v. ö. az Arca di S. Zanobi domborművének nő- és angyalalakjaival (Fot. Brogi No. 4917.: a baloldalon álló nőalak; Fot. Brogi No. 4918.: az első angyalalak).