Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

átfestették, sőt átmázolták. Ezeknek a díszes és tudományos szempontból hamis restaurálásoknak estek áldozatul többi között, — hogy csupán néhány felvidéki példát említsek — a csütörtökhelyi, szepeshelyi, kassai, körmöcbányai, turócszentmártoni stb. templomok, illetőleg székesegyházak. A középkor emlékei iránt felfokozott történeti érzék azonban felkeltette a gyűjtői szenvedélyt is. így templomaink ingó felszereléseiből nemzeti művészetünknek : az ötvösségnek a beolvasztástól és Bécsbe szállítástól régebben megmenekült emlékein kívül inkább iparművészeti vonatkozású tárgyak : miseruhák, oltárterítők szóródtak szét különböző hazai és külföldi magán- és nyilvános gyűjteményekben. Gótikus festészetünk és szobiászatunk legjellemzőbb emlékeinek : a szárnyasoltároknak illetőleg ezek töredékeinek gyakoribb és bizonyított elkallódásával szemben, utóbbiaknak külföldre kerüléséről ugyan ritkább esetben vannak értesüléseink, azonban azoknak esetleges előbukkanásával a magyar művészettörténeti kutatásnak számolnia kell. Az európai nagy nemzeti, olasz, németalföldi és német stílusok emlékei részbeni szétszóródásuk után muzeális gyűjtemények kincseivé váltak és szétszóródásuk a tudományos kutatást nem nehezíti meg annyira, mint a mi emlékeink esetében, mert az említett nagy -stílusok egységes és évszázadokon át tudományosan feldolgozott és nyilvántartott emlékeivel szemben a mi emlékeink egyik biztos támpontja a származási hellyel összefüggő helyhezkötöttség volna és így szétszóródásuk — az emlékeknek ekletikus és különböző európai hatásokkal összefüggő, egybeszövődött jellege miatt — a tudományos kutatás szempontjából pótolhatatlan kárt jelent annál is inkább, mert az egyes iskolák, műhelyek, sőt művészegyéniségek végleges jellege lefektetve még nincsen. A származási hely hiánya különösen abban az esetben sajnálatos, mikor a felmerült emlékeket csupán gyengébb történeti szál fűzi a magyar kultúrterülethez és stílusuk nem egyezik világosan a régi magyar művészetről megalkotott eddigi fogalmainkkal. Annál kedvezőbb a kutatás helyzete olyan emlékeknél, melyeknek formanyelve akár a mester, akár annak iskolájából illetőleg műhelyköréből már ismeretes és így lokalizálásuk a régi magyar művészet fejlődésében minden különösebb aggály nélkül megtörténhetik, főként akkor, ha ez emlékekre vonatkozó adatok ennek ellene nem szólnak. A boroszlói Schlesisches Museum der bildenden Künste egy elpusztult oltár mindkét oldalán festett két tábláját őrzi. Az egyik tábla belső lapján az Angyali üdvözletet, hátlapján a Mettercia sérült képét ábrázolja, a másik tábla belül a Királyok hódolását, hátlapján pedig ugyancsak sérülten Magyarországi Szt. Erzsébetet.

1 A múzeum legutolsó, és már bevont katalógusában

2 minden származás és közelebbi adat nélkül ezeket olvassuk : 1 Méretük az eredeti keret nélkül 120x71 cm. 2 Katalog der Gemälde u. Skulpturen. VI. Auflage. Schlesisches Museum der bildenden Künste. Breslau. MCMXXVI. 85—86. 1.