Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

úgy női, mint férfi arctípusaiban, a köpenyek redővetéseibeni az előbb tárgyalt szepeshelyi sorozattal annyira rokon, hogy csupán az oltár erős átfestése és mai piszkos állapotával indokolt köteles óvatosság nem engedheti meg a két emlék mesterének azonosítását. A festő az előadás lendületes frisseségében törekszik a plasztikus formaalkotásra és ehhez felhasználja itt is a szürke sima kőfalháttér és a sematikus, jól ismert erezett talaj alkalmazását, az erőteljes formák barna rajzolását, és fehér szín felrakásával való alakítását, a köpenyek gondos rajzának komponáló erejét. A meleg színhatást itt is a piros szín dominálja, míg a többi — kék, zöld és sárga színek az átfestés és megrongálódás miatt teljesen elvesztették eredeti hatásukat. A szepeshelyi székesegyház ma is meglévő és legkésőbbinek tekinthető oltárainak sorába tartozik Mária halálának és a Három királyok hódolásának oltárai. A Mária halála-oltár szekrénye egykor nagy kvalitású szoborcsoportozatának

2 brutális átfaragása és átmázolása súlyosan megzavarja a mindezideig oly nagy jelentőséggel tárgyalt emlék egykori művészi hatását. A barokk átfestés és később a barbár restauráló kéz beavatkozása a képeknél (115x77 cm) úgyszólván újak keletkezését jelentette, sőt a szenteket új ikonográfiái tartalommal látták el és éppen azért az egyes szentek és jelenetek felsorolása helyett csupán az oltár jobb alsó merev képéről, az Angyali üdvözletről emlékezünk meg, melynek kompozicionális szerkezete és formái a Mária koronázása-oltár hasontárgyú képével mutatnak szoros kapcsolatot. Az oltár, festményeivel és plasztikájával együtt a századforduló idején keletkezhetett akár csak a felszentelési okmány tárgyalásánál említett és hasonlóképpen agyonrestaurált Királyok hódolása-oltár is. A szepeshelyi Mária koronázása-oltár mestere és hatása alatt keletkezett művek után a szepeshelyi festészet fejlődésének további emlékeit sem Szepeshelyen, sem a Szepességben nyomon követni már nem tudjuk. Itt új egyéniségek lépnek fel, a szepességi Szt. Miklós és Szt. Antal-oltárok mestere, a szepesszombati főoltár festője, akiknek munkásságával a szepesi iskola súlypontja Szepeshelyről Lőcsére, Szepesszombatra stb. tevődik át. Ennek az érdekes átalakulásnak is tanúi lehetünk a XVI. század eleji szepességi festészet egyik legjellemzőbb művészének, a szepesszombati főoltár festőjének legkorábbi műveként felismerhető öt tábláján (104-5x75 cm), melyek a szepeshelyi püspöki palotából kerültek a budapesti Nemzeti és innen a Szépművészeti Múzeumba és gyaníthatólag a székesegyházból származnak.

3 A két belső kép Jézus születése és Bemutatása a templomban 1 A középkép 116x94 cm, a szárnyak 117x41 cm, a teljesen átfestett predella 31 X130-5 cm. 2 A szekrény Mária halála faragott csoportját Péter András (i. m. 146—147. 1.) tévesen nevezi a székesegyház főoltára domborművének. 3 Fenyő Iván és Genthon István (A Magyar Nemzeti Múzeum szárnyasoltárképei II. Magyar Művészet, VII. Évfolyam. 1931. 499. 1.) e sorozathoz hatodiknak a szepesbélai oltár prédikációs jelenetet ábrázoló tábláját (Budapest, Szépművészeti Múzeum) kapcsolták. Genthon István később (i. m. 69. 1.) már helyesen említi az öt szárnyképet.