Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

is mutatja az alább tárgyalandó szepeshelyi (gyöngyösi) képek festőjére vallanának. A lőcsei Szt. Erzsébet-oltár mellett a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonában levő és három különböző oltárból és három különböző festőtől származó szepeshelyi töredékek a váraljai mester műhelyével is megismertetnek. E képsorozatokat irodalmunk ismertette ugyan, de a váraljai festő művészetének beállításával a szerte lokalizált táblákról is tiszta képet nyerhetünk. A sorozatok egyike

1 Jézus születését (Mária imádja gyermekét) és az ugyancsak szembetűnően átfestett Szt. Margitot ábrázolja. Mind a két szétfűrészelt táblának egyazon oltárhoz tartozása az azonos fából, méretből (72x43 cm) és festő kezétől kétségkívül megállapítható. Festőnk a kompozícióban, Mária beállításában a köpeny-csücskön fekvő Jézussal és naiv elhelyezkedésű angyalokkal, az arcformákban, a tájháttérnek széles kezelésében, a fák festésének modorában elárulja a váraljai mester műhelyében nyert iskolázottságát. Képei 1490 körül készülhettek. E táblákhoz tartozóknak vélt az irodalom

2 még két szintén szétfűrészeltnek tartott táblát, melyek Mária templombamenetelét és Mária oltalmába fogad egy pápát ábrázolnak, holott ezek a táblák két centiméter vastagok és az előbbi tábláktól eltérő méretüknél (77x46 cm) fogva sem vélelmezhetők összetartozóknak és festőjük sem azonos a Jézus születése és Szt. Margit táblákéval. Szembetűnő különbség az ugyancsak 1490 körül készült képeknek általában sárgásbarna alaptónusa, a testformáknak is a sárga tónustól dominált színezése. A formákat barna vonallal rajzolja és ugyanezzel a színnel árnyékolja is és ezáltal alakjai halott, száraz jelleget kapnak. Mindeme sajátságok mellett is a váraljai festő műhelyéből kerülhetett ki, mesterének formai és kompozicionális elosztását azonban már csak meglazult fegyelemben tudja követni. A Szépművészeti Múzeum harmadik sorozata, mely két, mindkét oldalán festett és egy szétfűrészelt, egykor belső képet adó táblából áll, az első kettő téves származtatása miatt is figyelmet érdemel. A két mindkét oldalán festett tábla (Szt. Katalin eljegyzése, hátlapján Krisztus a pokol tornácában ; Szt. Zsófia három leányával, hátlapján Krisztus mennybemenetele) a gyöngyösi ferencrendi templom letété gyanánt került a múzeum birtokába és a kutatás így Heves megyéből, közelebbről Gyöngyösről származtatta.

3 Ugyané mester művének tartja az irodalom

4 az előbb a sorozat egy darabjának említett szétfűrészelt táblát, mely a Madonnát térdeplő 1 Fenyő Iván és Genthon István : A Magyar Nemzeti Múzeum szárnyasoltárképei. II. Magyar Művészet. VII. Évfolyam. 1931. 494—499. 1. — A Szent Antaloltárok mesterének műhelyéből, 1500 után. 2 Fenyő Iván és Genthon István : i. m. 494—499. 1. 3 Genthon István : i. m. 65. 1. 4 Genthon István : i. m. 65. 1.