Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

SZEPESHELYI TÁBLAKÉPFESTÉSZET A XV.-XVI. SZÁZADBAN 23 kapcsolatba hozni, amelyek nem sokkal a kassai főoltár után készülhettek és azokkal erős művészi rokonságot, sőt hatást mutatnak. A szepeshelyi főoltár mestere a kiegyensúlyozott képszerkesztésben, a mély távlati problémák keresésében, a lágy ruharedőzésben mutatja fel azokat a Középeurópában egyidejűleg, vagy valamivel korábban felvetett művészi kérdéseket és stílus-elemeket, melyeket a Münchenben nem sokkal később feltűnt Jan Pollack fejlesztett ki nagy, monumentális, egyéni stílusává, amivel a századvégi müncheni festészet legkiválóbb mesterévé emelkedett. A szepeshelyi főoltár metszetkölcsönzéséről nevezetes Keresztvitel táblájának kompozícióját vette át a Krakótól északra Kielce mellett fekvő Ksiaz Vielki újabban összeállított szárnya sol tárának festője, aki egyéb formai törekvéseiben is a szepeshelyi főoltár, illetőleg a századvégi szepeshelyi festészethez látszik igazodni. A kassai főoltár mellett tehát a szepeshelyi is számottevő hatású azokon a lengyelországi műveken, melyekben a külföldi kutatás Pollack-nak korai műveit kereste, de úgy a lengyel kutatás szerint, mint szerintünk is helytelenül és ezúttal csupán arra kívánunk rámutatni, hogy ha már a kutatás minden áron bizonyítani kívánja Pollacknak lengyelországi művészi vonatkozásait, nem hagyhatók figyelmen kívül a ható erőknek tartható és korábban keletkezett kassai és szepeshelyi emlékek. A szepeshelyi főoltár nagyhatású és kiváló mesterétől származik a székesegyház szentélyében függő körülfűrészelt és agyonrestaurált Szt. István mellkép, amelynek az 1478. évi felszentelési okmányban megnevezett Szt. István, Imre és László, valamint az összes hitvallók nevére és emlékezetére emelt oltárból való származtatása nyilvánvalónak látszik. A helytálló művész-attribució pedig a magyar művészettörténet úttörő kutatójától, Ipolyi Arnold-tól ered

1 és helyességét az újabb irodalom is megerősítette.

2 Ez attribució helyessége szempontjából elég a töredéknek a főoltár Szt. István képével való azonos előadására rámutatni. A felszentelési okmányban megnevezett és reánk fennmaradt harmadik emlék a Szt. Mihály arkangyal és az összes elhunyt hívek nevére és emlékezetére szentelt szárnyasoltár. A lelkeket mérlegelő Szt. Mihály arkangyal teljesen átfestett híres középképének (150x74 cm) a beaune-i oltárral való összefüggését még Éber László mutatta ki,

3 aki ebben az alkotásban németalföldi munkát látott. Állításának tarthatatlanságát az újabb irodalom már kimutatta,

4 viszont ezt a ritka másolást aligha vonatkoztathatjuk feltételezett metszetkölcsönzésre. Oltárunknak ez érdekes beaune-i össze1 I. m. 80. 1. 2 Genthon István : A régi magyar festőművészet. Vác 1932. 53. 1. 3 A szepeshelyi Szent Mihály oltár. Arch. Ért. Üj folyam. XXVI. kötet. 1906. 193—202. 1. 4 Genthon István : i. m. 121. 1.