Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

A Szépművészeti Múzeum 1935—36-ban

koznak, de a Szépművészeti Múzeumban fennálló súlyos helyhiány mai helyzetében egyedül a modern külföldi anyag az, mely a gyűjtemények áttörésének kényszerét el tudja viselni. . . Az ebben a különálló elhelyezésben felállítandó nagyobb modern külföldi festészeti és szobrászati csoport remélhetőleg nagyobb vonzerőt is fog gyakorolni úgy közönségünkre, mint a külföldi látogatókra és ez intézet mai mélypontra süllyedt látogatási statisztikáját is bizonyára lényegesen meg fogja javítani. . . A negyedik nagy műtárgy-csoport a régi külföldi művészet gyűjteménye. Olasz csoportja már fel van állítva, ilyformán a rendezési munka legelső feladata lesz a Régi Képtár teljes kiépítése és rendezése, mely már folyamatban is van. Értékes olasz freskógyüjteményünk más helyen a Régi Képtárral összefüggőbb elrendezésben kerül kiállításra. Külön csoportot alkot ma a középkori külföldi szobrászat gyűjteménye, mely 15 éven keresztül egy és ugyanazon felállításban került mindig a látogatók elé — és amelyet kisebb átselejtezéssel és a Magyar Történeti Múzeum által átengedendő újabb anyaggal együtt más termekben kívánok bemutatni . . . Hasonlóképpen külön egységes csoport a XIX. és XX. századi magyar plasztikai gyűjtemény. Idevágó anyagunk időközben történt megszaporodása feltétlenül szükségessé teszi a modern szobrászat termeinek átalakítását és átrendezését. Az újrarendezés annál is inkább indokolt és szükséges, mert a modern hazai és külföldi plasztikai együttes gyűjteményt külföldi anyagának az Üj Magyar Képtár egykori helyiségeibe való átvitelével tehermentesíteni kívánom és így a modern magyar plasztikai gyűjtemény önálló egésszé válik . . . A plasztikai gyűjtemények kapcsán szólnom kell néhány szót a Múzeum csarnokaiban felállított középkori építészeti és szobrászati gipszmásolatokról, melyeknek elhelyezése sokat vitatott kérdése intézetünknek. Eltekintve attól, hogy nagy külföldi múzeumok sem mentesek hasonló anyag beiktatásától, védeni lehet az ilynemű anyag elhelyezését, főleg instruktiv szempontból, ami nálunk, hasonló eredeti emlékekben való szegénységünk miatt, helytállónak látszik. Hivatkozni kívánunk e részben a kopenhágai Ny-Carlsberg Múzeum modern szobrászati gyűjteményére, melyben nemes anyagból készült eredeti alkotások mellett, kiváló európai művészeknek remekművei gipszmásolatokban vannak az előbbiekkel keverten felállítva. Végeredményben természetesen az ideális cél, ezeknek a gipszmásolatoknak eltávolítása és másutt való elhelyezése. A mai helyzet szerint ugyan ez a kérdés megoldhatatlannak látszik, de talán a jövőben, főleg megfelelő anyagi erő előteremtése esetén, remélem, hogy módom lesz erre vonatkozólag is megfelelő megoldást találni. . . Az antik plasztikai gyűjtemény feltétlenül átrendezendő lesz, ha sorra kerül a Történeti Múzeum ókori plasztikai anyagának átvétele, amelyet tehát a fejlődés szerves menetét feltüntetőleg kell majd meglevő gyűjteményünkbe beilleszteni. . . Az előzetes tudományos feldolgozás alatt álló egyiptomi gyűjtemény szervezésének és a különféle budapesti közgyűjteményekből a múzeumba való egybegyűjtésének gondolata elődömtől indult ki. Minthogy a gyűjtemény elhelyezésére szolgáló terem is elkészült a múzeum padlástere egy teljesen kihasználatlan területének ügyes felhasználásával, mi sem állja útját annak, hogy az egyiptomi gyűjtemény, mint antik kollekciónk előzménye, itt nálunk nyerjen elrendezést és felállítást. Nagyszámú és nagyértékű grafikai gyűjteményünket mai helyzetében kívánom továbbra is fenntartani és anyagi erőnkhöz mérten fejleszteni, anyagát pedig további időszaki kiállításokon fogjuk a közönségnek bemutatni. A Szépművészeti Múzeum jövőjét, amint az az eddig elmondottakból is már következtethető, a Magyar Nemzeti Múzeum történeti elgondolásának szellemében, főleg a magyar művészet szolgálatába óhajtom állítani. Általános törekvésem a magyar művészeti mult és jövendő megmentésének minél hathatósabb előmozdítása. « A tervezet kiterjed a gyűjtés, a restaurálás és a tudományos munka kérdéseire, majd a raktárral kapcsolatban a fővárossal létesítendő letétcsere tervével foglalkozik. »A Székesfővárosi Képtár régi gyűjteményanyagából származó egy-két elsőrangú képre gondolok, melyeket a székesfőváros vezetősége megfelelően értékes és a főváros gyűjteményében hiányt jelentő magyar képekért elcserélni lenne hajlandó. Ilyen pl. Giovanni Battista Moroni-nak kiváló műve, valamint Taddeo di Bartolo-nak jó állapotban lévő oltára. Viszont a Székesfővárosi Képtárnak érzékeny hiánya, hogy pl. sem Munkácsytól, sem Szinyeitől, továbbá Zichy Mihálytól, Biharitól stb. nincs őket méltóan képviselő alkotása. Minthogy a főváros