Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

A Szépművészeti Múzeum 1935—36-ban

Kormányzó Ür Őfőméltósága dr. Csánky Dénest, a Fővárosi Múzeumok központi igazgatóját nevezte ki. Dr. Hóman Bálint Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr őnagyméltósága 1935. évi július hó 10-én délben iktatta be a Szépművészeti Múzeumban Csánky Dénest, az újonnan kinevezett főigazga'.ót hivatalába a következő szavakkal : »A Szépművészeti Múzeum főigazgatójának hivatalbalépése olyan nagy kulturális esemény, hogy természetesnek tartottam, hogy mint kultuszminiszter és mint a Magyar Nemzeti Múzeum tanácsának elnöke személyesen is megjelenjek a beiktatáson s kifejezzem ezzel azt az elismerést, amellyel ez intézmény és annak tisztviselői iránt viseltetem. Ki akarom ezt fejezni annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a Szépművészeti Múzeum jövő munkássága és fejlődése attól függ, hogy a tisztviselői kar ugyanazzal a lelkesedéssel és szeretettel álljon új főnöke mellé, mint állott jelenleg, sajnos, betegen fekvő elődje, Petrovics Elek igen tisztelt barátom mellett. Amidőn az új főigazgató urat a tisztviselői karnak hivatalosan is bemutatom, kérem, támogassák őt avval a munkakészséggel, amelyet a főnök a tisztviselőktől, a magyar kultúra a Szépművészeti Múzeum tisztviselőitől jogosan megkivanhat.« A Múzeum tisztviselőkara nevében Felvinczi Takács Zoltán múzeumigazgató válaszolt a miniszter beszédére és üdvözölte az új főigazgatót. Csánky Dénes főigazgató az üdvözlésre a következőkben válaszolt : »A legőszintébb hálámat és köszönetemet fejezem ki a Miniszter Úr Őexcellenciájának, aki határtalan bizalmáról biztosított, amikor ebbe a fontos és nagy pozícióba helyezett. Ennek a bizalomnak minden erőmmel és igyekezetemmel meg akarok felelni s ha Isten segítsége és kedves munkatársaim bizalma mellém áll, remélem, hogy őexcellenciája bizalmát ki is fogom érdemelni. Aki pályája delelőjén elszakadva a múlttól új utakra tér, ha nem kényszer alatt cselekszik, igen súlyos okának kell lenni. Eddigi életpályámon Budapest kultúrtörekvéseit szolgáltam. Szerettem munkámat és mindig tisztelni fogom azt az odaadást, áldozatkészséget, amely a kultúráért, a művészetért végzett erőfeszítésemet a legnehezebb időben is szüntelenül támogatta. Új utamon, amelyre indulok, örökségképpen magammal viszem ezt a szellemet és főigazgatóságom első percét annak a hálának és köszönetnek szentelem, amelyet a főváros vezetői iránt érzek. De a legteljesebb hála és a legőszintébb ragaszkodás sem fojthatja el a bennünk rejtőző és a nagyobb, nehezebb feladatok után égő vágyat, azt az erőt, amely, ha szélesebb meder zsilipjeit nyitják meg előtte, elhagyja a régi, talán nyugalmasabb partokat. A Szépművészeti Múzeum előttem kitárult kapuja így vonzott engem erre a helyre. A nagy feladat : ezeknek az értékeknek hiánytalan megőrzése, a körülményekhez képest lehető gyarapítása vonzott ide. Ennek a nagy felelősségteljes munkának tudatában kívánok most hálával, köszönettel megemlékezni kiváló elődömről, Petrovics Elekről. Szigorú, puritán őrként állott helyén, és a legnehezebb időkben, a társadalmi, politikai és anyagi leromlottság részvétlensége ellenére nemcsak összetartotta a gondjaira bízott értékeket, hanem állandóan gyarapítani is tudta. Elődöm legnagyobb dicsérete, hogy amikor mindannyiunkon, az egész magyar társadalmon letagadhatatlanul rajta van a közelmúlt szomorú bélyege, akkor a Szépművészeti Múzeum ép, egészséges erői, értékei töretlenül hatnak és biztosítékai a szebb jövendőnek. Kötelességem hálánkat fejezni ki ezért a magyar kultúra nevében és külön kötelesség, amelynek igaz szeretettel és hálával teszek eleget, biztosítani őt