Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Csánky Dénes: Szepeshelyi táblaképfestészet a XV.—-XVI. században

gauer lapjai már a 80-as évek elejétől kezdve a Felvidéken általánosan elterjedtek. (Lőcsei Vir dolorum-oltár, bártfai Krisztus születése-oltár stb.) A szepeshelyi főoltár mestere gazdag invenciójának világában szerényen meghúzódó metszetkölcsönzés

1 azonban inkább Németországgal való szoros kapcsolatainknak állandóságára és gyorsaságára utalhat, mintsem a hatalmas méretű főoltár magas kvalitásának aláértékelésére. A belső képeken a pompázatos gazdagság ragyogó fényével jelenteti meg mesterünk a királyi és egyházi szenteket színes brokát- és bársonyruhákba, köpenyekbe öltöztetve ; köztük a magyar királyi szentek, Szt. István, Szt. László és Szt. Imre alakjait. A külső képek hasonlóan meleg, élénk és világos színezésű, mozgalmas mély távlati problémákat kereső passió-jelenetei (Utolsó vacsora, Krisztus az Olajfák hegyén, Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás, Töviskoronázás, Keresztvitel, Kálvária és Krisztus siratása), viszont a belsők hieratikus előadásával szemben nagyvonalú mozgalmasságot és tudatos ritmikát mutatnak. Ami a művésznek a fény- és árnyékfelületek festésénél egyszerű átmenetben megoldott sima formaalakítását, világos élénk színezését, piros, zöld, világossárga, kék és bíbor színeit, köpenyeinek lágyan omló redőzését, egyszóval művészi lelkületének szín- és formai kifejezését illeti, közvetlen előzmények híjján legközelebbi hazai párhuzamát a kassai főoltár passió-mesterében találhatja. A szepeshelyi főoltáron a passió egyes jeleneteinek (Utolsó vacsora, Töviskoronázás, Kálvária, Krisztus siratása) beállításában Kassával közös ikonográfiái forráson túlmenő stiláris rokonság mélyebb művészi kapcsolatokat árul el. A kassai mester azonban erősen hangsúlyozott gyakran zömök és heves mozgású, torzított zsidó típusaival alkotja meg a középkori játékok színpadát idéző tumultuózus kompozícióit, melyeknek nyugtalan hatását, az élénk, de folt-elosztásban gyakran kevéssé egyensúlyozott színezés fokozni látszik. A szepeshelyi mester éppen a tudatosan összhangzatos színezésben, a folt-elosztás ritmikus oldottságában, az alakoknak a pompás, ritka fejlettségű tájba, tiszta művészi ösztönnel való beállítottságában emelkedik nevezett kassai művésztársa fölé, a Szent Erzsébet-ciklus nagy mesterének színvonalára és feledteti velünk távlati konstrukcióihoz nem mindig alkalmazkodó formai fogyatékosságait, így néha merev profiljainak gyarlóságát. Magas kvalitást eláruló festői sajátságai hozzák mesterünket érdekes vonatkozásba művészi pályáját Lengyelországban, valószínűleg Krakóban kezdő és később Münchenbe költözött és nálánál — a szepeshelyi főoltár 1478. évi dátumából is következtethetőleg — bizonyára fiatalabb Jan Pollack-kal, akinek művészi indítékait a kutatás nem tartotta meddőnek azokkal a krakói oltártáblákkal 1 A főoltár egyik belső jobb tábláján ábrázolt Szt. Katalinról kimutatott tükörképes Schongauer metszetkölcsönzés L. 70 (Dr. Hoffmann Edith : i. m. 27. 1.), annyira messzefekvő, hogy távoli inspirációnak is csupán a már tárgyalt Schongauer kölcsönzés (L. 26.) alapján tekinthető.