Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 8. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Oroszlán Zoltán: A Szépművészeti Múzeum antik terrakotta gyűjteményének rhytonjai

császárság elején is erősen gyártják a rhytonok különféle állatfejjel díszített fajtáit.

1 A feketealakos vázák Dionysost és thiasosát ábrázoló vázaképein gyakran ott látjuk magának az istennek vagy kísérőinek kezében az ökör szarvából készült, belül kivájt, ivásra alkalmassá tett xépaç-okat

2

, melyek idők folyamán egyre díszesebb alakot öltenek és átalakulnak rhytonokká. A Kr. e. V. század rhytonjai nagy gonddal készülnek és nemcsak az edény plasztikai díszítése mutat több esetben elsőrangú mesterre, de szokás Volt Scz edény nyakát is festett •— fekete-, később vörös-alakos •— képekkel díszíteni, melyek vagy dionysikus jeleneteket, vagy a görög mitológia köréből vett történeteket ábrázoltak, és ezeknek a díszítéseknek készítői között a kutatás a kitűnő vázafestők egész sorát találta meg.

3 A »rhyton« elnevezés a görög irodalmi és epigráfiai emlékekben csak a Kr. e. IV. században jelenik meg. Athenaeus, a Kr. u. II.—

III. század fordulóján élt grammatikus őrizte meg számunkra »Ss'.Trvoao^tatai« című töredékes munkájának XI. könyvében a rhyton eredetére, elnevezéseire és használatára vonatkozó ókori műszavakat. Adatait az újabbkori kutatások azonban csak részben igazolták ; úgy látszik, az idők távolában már az ókorban elfakultak ennek az edényformának eredetére és fejlődésére vonatkozó hagyományok és ismeretek. Athenaeus szerint is a Kr. e. IV. században tűnt föl a »rhyton« elnevezés Demosthenes Midianájában, valamint az új komédiaírók műveiben.

4 Feliratokban sem jelenik meg a Ptolemaeusok korszaka előtt a szó.

5 Athenaeus őrizte meg számunkra azt az anekdotát is, hogy a szó és használata állítólag II. Ptolemaeus Philadelphustól származott, — élt a Kr. e. III. században, — aki testvérfeleségének Arsinoènek 1 Lásd E. Pottier összefoglalását a »Syria« f.-irat VII. köt. — A rhytonok a kereskedelmi útvonalak mentén mindenfelé eljutottak. Pottier fenti cikke is egy Syriában talált, a Kr. e. V. századi athéni műhelyek szép disznófejes rhytonját teszi tanulmány tárgyává. A Syriában talált más rythonok sorát is összeállítja e cikkében. Hogy milyen messzire eljutnak a görög keramikának ilyennemű termékei, arra példa a Sven Hedin által vezetett expedíció yotkáni lelete, egy két arcban formált edény. (A stockholmi »Museum of far eastern Antiquities« Bulletin-je, No. 7. 1935. p. 158 pl. III.) Ugyanilyenek kerültek napfényre Stein Aurél második expedíciója alkalmából ugyanazokon a vidékeken. »Second expedition to East Turkestan.« 1921. Vol. IV. pl. VII. — F. Takács Zoltán múzeumi igazgató úr szívességének köszönöm ez adatokat. A rhytonokat díszítő állatfejek között az állatvilág legkülönbözőbb specieseivel találkozunk. Négylábúak : oroszlán, párduc, kutya, ló, bika, ökör, tehén, szamár, öszvér, őz, szarvas, vadkan stb. Madarak : sas, karvaly. Továbbá kígyók, delfinek stb. Mesés lények : chimaera, pegazosz, szárnyas griff stb. 2 Lásd pl. Andokides edényén a kezében keraszt tartó Dionysost két szilénosz között. (Pfuhl : »Malerei und Zeichnung der Griechen«. München. 1923. Bd. III. S. 70. Abb. 267.) 3 V. ö. Buschor és Pottier felsorolását id. h. * Athen. XL 496 F. és 497. Idézi Diphilos és Epinikos nevét a komédiaírók sorából. 5 Bull. corr. tell. II. p. 322.