Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Balogh Jolán: Jacopo Sansovino műhelyéből való szobor a Szépművészeti Múzeumban

letek, a fejtypus, a jobbkar gesztusa, a köpenynek statikai háttérként való alkalmazása, a csuha sajátos redői, melyek a lábfejeknél előretolulva legyezőszerűen szétterülnek, mint egyéni motívumok a mester megállapítását teszik lehetővé. A szobor mestere pedig nézetem szerint nem más, mint Jacopo Sansovino, illetőleg szabatosabban fogalmazva a léteit, Sansovino valamely tanítványa, ki a mester modellje után dolgozott. Vizsgáljuk meg, hogy vájjon a Sansovino műveiben rejlő kor- és egyéni motívumok elég biztos alapot adnak-e erre a meghatározásra ? Sansovino oeuvrején a contraposto és a figura serpentinata problémái vezérmotivumként haladnak végig. Már legelső munkáján, a firenzei Duomo Szent Jakab5. ábra. Federighi : Ev. Sz. János. 6. ábra. Federighi : Prédikátor. (Siena, Duomo.) (Siena, Opera del Duomo.) szobrán megpróbálkozik a contrapostikus felépítéssel, kísérlete azonban még bátortalan és bizonytalan, a contraposto a fej hajtásával és a lábak beállításával épen csak jelezve van. A bécsi Zatzka-gyüjtemény Szent János-szobrocskáján (10. ábra) azonban, melyet Planiscig

1 meggyőző módon tulajdonított Sansovinonak, a figura serpentinata ideálja már teljesen meg van valósítva, még pedig oly formában, mely szobrunk felépítésével teljesen azonos. A test S-alakú hajlása, a lábak beállítása, a fej oldalravetése, a jobbkar tartása, azt lehet mondani, szórói-szóra megegyeznek. A kettő között levő különbség csak a két szobor különböző hangulati tartalmának következménye. E kisméretű bronzszobor fejlett contrapostojával szemben Sansovino nagyobb méretű szobrait sokkal konzervatívabb felfogás hatja át. Bacchus szobrának karcsú alakját, chiastikusan elrendezett tagjait alig1 Planiácif./, L. : Venezianische Bildhauer der Renaissance. 1921. S. 351.