Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

völgyében Gönc, Perény, Ruszka s még hét falu, ahol egy 1219. évi oklevél szerint «a királyné németjei)) laknak. Kassa területén ekkor még csak erdőt irtó telepesek szétszórt tanyái lehettek, amelyeknek lakói csak a tatárjárás után tömörültek s szervezkedtek községgé, még pedig, amint alább látni fogjuk, a a sok valószínűséggel föltételezhető johannita telep mellett, amelynek lakói a tatárjáráskor széledhettek el. 1249-ben említi először oklevél Kassát, mint villa regiát, amelynek szabadalmaival ekkor IV. Béla Szinnát fölruházza. Kassa fölött 4. ábra. A kassai dóin északi homlokzata. a Hradova fennsíkján várszerű telep volt, amelynek birtoka három magyar katonacsalád között oszlott meg. Ezt V. István még mint ifjabb király 1261-ben Sampleben és Obi kassai lakosoknak adományozza évenkint lizetendő fél fertő aranyért vagyis közel tíz forintért. Felső Kassát az auridator szabad telepesek unokái 1347-ben engedték át Kassának, amelyet az ezért fizetendő évi adó alól Nagy Lajos 1352-ben fölment. A kassai Szent Erzsébet-templomot az ezzel kapcsolatos ispotállyal IV. Márton pápa 1285 május 9-én kelt brévéje említi, amelyet Henszlmann 1846-ban egész terjedelmében közölt. Ebben arról esik szó, hogy a székesfehérvári johanniták commendatora Arnoldus kassai plébánost a kassai Szent Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. V. 4