Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

A Szépművészeti Múzeum 1927—28-ban

B) A gyűjtemények rendeze'áe. Az új magyar képlár. A múzeum főigazgatója ennek a képtárnak rendezését 1928-ban befejezte, s a képtár ugyanez évi október 30-án meg is nyittatott. A képtár az Andrássy-úti régi Műcsarnok első emeletének kilenc termét tölti meg és 79 művésznek 175 festménye, 33 művésznek 47 rajza, pasztellje és vízfestménye és 15 művésznek 15 plasztikai műve kapott benne helyet. A gyűjtemény napjaink magyar művészetét és ennek közvetlen előzményeit van hivatva bemutatni, s körülbelül azt az időt öleli fel, mely a millenium idejétől mostanig terjed. A képtárt gróf Klebeisberg Kuno vallásés közoktatásügyi miniszter úr ünnepélyes keretek között, meghívott, előkelő közönség jelenlétében nyitotta meg s adta át a nyilvánosságnak. A miniszter urat Petrovics Klek főigazgató a következő szavakkal üdvözölte : «Mély tisztelettel üdvözlöm Nagyméltóságodat a magyar művészetnek ebben a régi hajlékában, amely majdnem 30 éven át a művészettől idegen céloknak szolgált, s most újra visszatér oda, ahonnan elindult: a magyar képzőművészet szolgálatához. Hogy ez így történt, hogy ez a szép palota hagyományaihoz híven megint a művészetnek lett otthona : azt Nagyméltóságodnak köszönhetjük, aki úgy intézkedett, hogy a Szépművészeti Múzeum itt rendezhosse be a legújabb magyar művészet galériáját. Fontos és maradandó jelentőségű elhatározás volt ez. Nem csupán fizikai értelemben vett terület nyereségről van itt szó. Az eszmén van az igazi súly, azon az eszmén t. i., hogy a magyar művészet újabb törekvéseit és eredményeit önállóan mutathatjuk be, külön hajlékban, s ezért az eddiginél nagyobb nyomatékkal. Nemcsak új házat, hanem új várat is nyertünk, amelybe, íme bevonult a magyar művészetnek súlyos vértezetű őrserege. Ez az, amit Nagyméltóságod elhatározása lehetővé tett, s ezért az első szó, mely elhangzik itt, a hála szava legyen Nagyméltóságodnak a magyar művészet múzeumi bemutatása terén fordulatot jelentő elhatározásáért. A második sző a magyar művészekel illesse, akiknek életerejét, tehetségét és munkakedvét hirdeti és dicsőíti ez a hajlék. Nekik köszönhetjük, hogy ebben a házban, amelynek olyan nagy múltja van, bizonyságot tehetünk arról, hogy művészetünknek jelene sem dicstelen, hogy sem tehetségben, sem munkakedvben nincs nálunk hiány, s hogy ami mindennél kedvesebb : a jövőbe is reménnyel nézhetünk. Művészcink, akik sokszor nagy nehézségek közt végzett, s mégis csüggedetlen munkájukkal ezt az eredményt elérték, legyenek melegen üdvözölve és fogadják nemcsak elismerésünket, hanem hálánkat is. S itt nemcsak azokra gondolok, akik ebben a gyűjteményben képviselve vannak, hanem azokra is, akiknek a munkái akár stiláris okokból, akár egyszerűen azért, mert itt nem fértek volna el, a Szépművészeti Múzeum épületében maradtak, ami természetesen nem jelent rangsorozást. Hiszen a két gyűjtemény egymást kiegészítve és erősítve, együtt van hivatva arra, hogy képet adjon korunk magyar művészetéről és magyart és idegent meggyőzzön arról, hogy van súlyos és komoly művészetünk, s hogy ez a művészet nemcsak európai, hanem magyar is egyszersmind. Mert amint erre Nagyméltóságod egyik legutóbbi beszédében rámutatott, a nemzeti jellemvonás az, ami az alkotást különös zománccal vonja be, amely az idegenre nézve érdekes, új élményt jelent és amely másfelől arról tanúskodik, hogy az alkotás biztosan és mélyen ereszti gyökerét a lélek talajába s ezért sikeresen birkózik meg a múlandósággal. Azzal a forró kívánsággal, hogy űj képtárunk a maga tanulságaival eleven tényezője legyen ennek a színvonalában európai, jellegében magyar művészet fejlődésének, mély tisztelettel kérem Nagyméltóságodat, hogy az 0. M. Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtárát megnyitni méltóztassék.» A miniszter úr hosszabb beszédben válaszolt s mindenekelőtt arról szólt, hogy az intézmény milyen nagyjelentőségű. Az intézmény, amely ma megnyílik — mondotta — nemcsak azt jelenti, hogy eggyel több Magyarországon és Budapesten a múzeumok száma, hanem ennek a múzeumnak különös hivatása van. Ez a múzeum a magyar kulturális gondolat elismeréséért küzd. Dolgozunk azon, hogy ez az elismerés a külföldön is bekövetkezzék és minden egyes nemzetközi kiállítás után örömmel állapitható meg, hogy az elismerésért folytatott küzdelem eredményes. A világ népei mindinkább felismerik azt a sajátos nagy szellemi erőt, amelyet a magyar nép képvisel. Csodálatos, hogy amikor külföldön elismerik a magyar kulturális gondolat erejét, idehaza is küzdeni kell a magyar kulturális gondolat érdekében, a mindgyakrabban felhangzó ellenzésekkel szemben. Ez, sajnos, a kérdés szomorú része. Ha kutatni kívánjuk, hogy a külföldön elért szép eredmények dacára is küzdeni kell a magyar