Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM NÉHÁNY NÉMETALFÖLDI ÉS NÉMET RAJZÁRÓL Évkönyveink mult évi kötetében megjelent s gyűjteményünk olasz rajzait ismertető tanulmányom

1 folytatásaként ez alkalommal néhány újonnan meghatározott német és németalföldi rajzunkat szeretném bemutatni. A festményekkel való kapcsolatokra vonatkozó vizsgálat eredménye itt kevésbbé bőséges, mint az olasz rajzoknál volt, de tekintetbe kell vennünk, hogy a rajz az Alpeseken innen már a XV. század óta úgyszólván külön műfaj volt, melyet a művészek igen gyakran önmagáért, minden más cél nélkül készítettek, míg Olaszországban sokkal nagyobb azoknak a rajzoknak a száma, melyek kompozíció- vagy részlettanulmányok festészeti vagy szobrászati alkotásokhoz. I. A németalföldi művészek a XVI. század elején, az olasz renaissance művészeinek nagy varázsától vonzatva, mind többen és többen indultak el Itália felé, hogy lássák és tanulják az új irányt, mely hivatva volt ana, hogy a honi művészetnek is új utat szabjon. Ez úgynevezett aromanista» művészek két vezető egyénisége Jan Cossaert Mabuse és Barend van Orley volt. Kívülök számos kisebb tehetség kereste fel Olaszországot, hogy ott képezze magát, Rafael és Michelangelo munkáinak szemléletében. Ezek között volt Michicl Coxie (H99—1592) «a flamand Rafaël», ki Mechelnből (Malines) származott és Barend van Orley legkitűnőbb tanítványa volt Brüsszelben. Coxie hosszú időt töltött Olaszországban, nevezetesen Rómában, hol Barend van Orley-vel együtt vezette a vatikáni kárpitok készítését. Munkásságának nagy fontosságát az adja meg, hogy freskófestő is lévén, ő az első flamand művész, ki a nagy stílust hazájában is érvényre tudta juttatni. Noha festményei elég nagy számban maradtak ránk, kevés hiteles rajzát ismerjük; e kevés rajzok egyikét Múzeumunk őrzi (3. ábra). A rajz, mely a Mulandóság allegóriáját ábrázolja, az Esterházy-gyüjteményben Carlo Cignani műveként (E. 12. 2) szerepelt, utóbb a Múzeum gyűjteményében Marten van 1 Hoffmann E. : A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról. Az Orsz. Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei IV. 116—173. 1. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei, V. 1-