Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Balogh Jolán: Jacopo Sansovino műhelyéből való szobor a Szépművészeti Múzeumban

rokonsága ellenére is tisztán mutatja a felfogásban, szoborfelépítésben, fej typ us ban, redőkezelésben rejlő ellentéteket. Federighi szobrából hiányzik a testet átjáró lendület, a contraposto dacára is sokkal nyugalmasabb, a mozgás nincs az állás motívumába comprimálva, hanem feloldódik a lépésben. A Mózes mély öblökbe törő, súlyos, nehézszövetű redőivel szemben a budapesti szobor szövetkezelése sokkal könnyedebb, a szövetanyag, melyet éleshátú, keskeny redők szántanak át, sokkal finomabb. A Scbubring állal emlegetett «Zorn der Falten»-t bizony hiába keressük. Úgyszintén a fejtypusban sem található semminemű rokonvonás. Schubring erre vonatkozólag még két analógiát említ, egy prédikátor bustejét (Sien

a, Opera del Duomo, 6. ábra) és a S. Giovanni Evangélista tondoját (Siena, Duomo, 5, ábra). Ezek azonban oly távol állanak a mi szobrunk fejtypusától, hogy minden cáfolat felesleges, elég őket egymás mellé helyezni, hogy a Federighihvpothesis önmagától összeomoljon. Meiler Simon

1 nem is tette magáévá Schubring attribuciójál, katalógusában visszatér a leltár'- meghatározásához, mely szobrunkat következőképpen könyveli el : « Olasz mester a XVI. század végéről: Szent Antal ». Ez a megállapítás azonban, bár lényegileg sokkal helyesebb és indokoltabb, mint Schüblinge, kissé túllő a célon. A XVI. század végén más testideál, más proporciók voltak divatban. A figura serpentinata felépítését is másképen értelmezték. Nem fordul elő abban a korban a köpeny oly konzervatív alkalmazása sem, mint aminő a mi szobrunkon látható, melyen a köpeny szövete nem követi a test mozgását, hanem retardáló motívumként lép fel a figura serpentinatával szemben, annak szabad térbeli kibontakozását meggátolja és szinte reliefbe fixirozza. A szoborfelépítésben megnyilvánuló progresszív és konzervatív tendenciák, egyfelől az S-alakú, kontrapostikus felépítés, másfelől a köpenynek statikai alkalmazása, szobrunkat a XVI. század derekára datálják, arra az időre, midőn a vezető mesterek a contraposto értékeinek kiaknázásával megteremtik az álló szobornak a figura serpentinata elvén alapuló, új megoldását, de ennek végső következményeit még nem vonják le. Míg a szoborfelépítés, mint a kor motívuma, a datálásra ad biztos útmutatást, addig a rész4. ábra. Federighi : Mózes. (Siena, Opera del Duomo.) 1 Meiler S. : A közép- és újabbkori szobrászati gyűjtemény. 1921. 12. 1. 1. sz. - Az Orsz. Magyar Szépművészeti Múzeum állagai III. Rész. 3. füzet. 1915. 1431. sz.