Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Ybl Ervin: Lorenzo Bregno márványdomborművei a Szépművészeti Múzeumban

közölt feljegyzésekből azt is megtudjuk, hogy Lorenzo Bregno — egy kis késedelemmel ugyan, mint a szerződés margóján olvasható széljegyzet igazolja eleget tett szerződéses kötelezettségének és az oltárt Szent Sebestyén szobrával 1516-ban felállította. Sőt, mint látjuk, Federici megemlékezik a mi reliefkompozíciónkról is, amely a fent közölt okirat szerint minden bizonnyal Lorenzo Bregno műve. Bár a közölt szerződés a Szent Sebestyén-oltár eredetéről, mesteréről elég világosan beszél, mégis jónak látjuk a hármas reliefet Bregno hiteles munkáival is egybevetni. Ami a Madonnát illeti, ennek típusa kétségtelenül eltér Bregnónak hűvös, sokszor üres klasszicizálásától. Szent Sebestyénnek zömöktestű, teltidomú alakja, mely az oltár fülkéjében állott, szentimentálisan fájdalmas, a niobidák, vagy Laokoón íiaira emlékeztető tekintetével, szinte más vésőre vall, mint a mi Madonna-reliefünk, amelyben az egykorú festők naturalizmusa csillan föl kissé. Az utóbbi mellett lévő angyalok azonban minden kétséget eloszlatnak alkotójukra vonatkozólag. Ezek az égi lények ikerlestvérei Bregno többi angyalainak. Már pedig a szerződést ismerve lehetetlen feltételeznünk, hogy a Madonna a két angyaltól függetlenül jött volna létre. Nem hihetjük, hogy Bregno más mester munkáját alkalmazta volna az oltáron sajátja gyanánt. Legfeljebb arról lehet szó, hogy egy idegen, tehetségesebb, naturalisztikusabb érzékű kéz segédkezett ilt neki. A trevisói székesegyháznak a szentély baloldalán fekvő Santissimo-kápolnájában van két angyalszobor, a kereszthajó baloldali oltárképe mellé pedig befalazva az említett kápolna egykori Bregno-féle oltáráról származó két darab háromangyalos, kissé homorú dombormű, amelyek teljesen hasonlatosak a mi angyalainkhoz. Mindegyik esetben ugyanaz a sematikus klasszicizálás, a redőknek ugyanaz a képzése állapítható meg, melyre annyira jellemzőek a tunikák szélein ismétlődő hullámok, a vállakon pedig a redőkoszorú. A csigákba csavarodó hajfürtök és a szárnyak mintázása, faragása is ugyanaz mindegyik angyalon. Míg azonban a Santissimo-kápolna egykori oltáráról származó reliefek kidolgozása kiváló s rajtuk minden forma eleven, addig a két angyalszobor és a mi angyalpárunk már bágyadtabb, műhelyszerű munka. A Trevisóban lévő angyalszobrokat, illetőleg domborműveket, amelyeket bizonyítékok gyanánt felhoztunk, a Scuola del Santissimo levéltárában fennmaradt szerződések szerint

1 azonban Lorenzo Bregno bátyjával, Giambattistával együtt alkotta, s így stíluskritikai bizonyításunk első pillanatra nem látszik tökéletesnek. De eltekintve attól, hogy a két fivér közül Lorenzo volt a jelentékenyebb szobrász, aki később a fizetési feljegyzések szerint bátyja nevében a járandóságokat is felvette, a Santissimo kápolnája csegelyein elhelyezett evangélista reliefekkörül a Szent János apostol medaillonján látható angyal annyira azonos a ká1 Közölte Gerolamo Biscaro a Nuovo Archivio Veneíóban, Tonio XVIII. parte I. 183—186 és 194—196. lap. 1899. évfolyam. 2 Ezekbon az evangélista-reliefekben is, akárcsak a mi Madonnánkban, több természetmegfigyelés nyilvánul, mint Lorenzo Bregno egyéb ismert müvében. Különösen jellemző a kezek beszédes ábrázolása. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. V. 9