Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Ybl Ervin: Lorenzo Bregno márványdomborművei a Szépművészeti Múzeumban
amelynek attikája márványmezejéről a Szépművészeti Múzeum szóbanforgó Madonna-reliefje tekintett le reánk a hozzátartozó két angyallal (2. ábra). A márványfülke mellett lévő csigalépcső segítségével azonnal megközelítettük a domborműveket és ekkor újabb meglepetésünkre azt állapítottuk meg, hogy a S. Leonardo fülkéjének reliefjei nincsenek márványból, hanem csak gipszből. Vagyis a trevisói reliefek valószínűleg másolatai a Szépművészeti Múzeumban levő márvány eredetinek, melyeket, mint a leírólajstrom igazolja, Pulszky Károly 1894ben vásárolt A. Marcato velencei műkereskedőtől. A gyanút megerősítette az a körülmény is, hogy a szóbanforgó renaissance-márványfülke eredetileg nem volt mostani helyén, hanem az egykori S. Margherita-templomból került ide, midőn az utóbbi templomot eredeti rendeltetésétől elvonták. Bizonyára a fülke szétszedése és a márványok költözködése alkalmából idegenítették el az eredeti reliefeket, helyükbe pedig gipszmásolatokat tettek. Föltevésünket Gerolamo Biscaro trevisói művészettörténetírónak egy kis cikke nem várt határozottsággal megerősítette. 1 «Nos — írja ebben a cikkében Biscaro — az az oltárfülke nem pusztult el, hanem még most is megvan a San Leonardo egyházban ; sajnos nem teljes egészében, mert ezen egyház építkezési bizottsága jónak látta, hogy a Mária és a két angyal csoportjából pénzt csináljon magának, és így ezek külföldre vándoroltak, amint mondják, a budapesti kir. múzeumba s egy gipszmásolattal pótoltattak.)) Szóval a Szépművészeti Múzeum hármas reliefkompozíciója valóban a trevisói S. Margherita, most S. Leonardo-templom márványfülkéjének volt tartozéka. Ami a reliefek mestereit illeti, az első helyes nyomot a Cicerone X. kiadása 2 szolgáltatja. Itt olvasható, hogy a trevisói székesegyház baloldali első fülkéjében levő Szt. Sebestyén-szobor Lorenzo Bregno műve, amelynek fülkéje most, mint szenteltvíztartó kerete, az ottani S. Leonardo-templomban látható. E Szent Sebestyén-szoborról P. Paoletti a Thieme-Becker Künstlerlexikonban, Bregno életrajzában í{ a következőket mondja: «Für den Altar der Familie Zotti in S. Margherita zu Treviso meisselte der Magióter Laurentiuô Bregnonuó quondam Ruber ti 1515—16 aus pietra iátriana die etwas unterlebengrosse Sebastianstatue, die jetzt in einer Nische des linken Seitenschiffes im Dom zu Treviso aufgestellt ist.)) Vagyis a Szent Sebestyén-szobor keletkezéséről fennmaradt az eredeti okirat is. De vájjon, ebben szó van-e a S. Leonardóban levő fülkéről és a hozzátartozó budapesti reliefekről is? A számunkra fontos okirat, mint azt G. Biscaronak Per la ótoria délie Belle Arti di Treviáo című, 1897-ben nyomatott, de forgalomba nem került művecskéjében — egyetlen példány a trevisói városi könyvtárban — olvashatjuk (274. laptól), a trevisói közjegyzői irattárban (Archivio Notarile di Treviso) Giovanni 1 Per la Storia dell' Arte in Treviáo. Appunti e" document! communieati de Gerolamo Biscaro: Lorenzo Bregno e l'altare di S. Sebasliano. Hálás köszönetet kell mondanunk Ugo Nebbia dr. úrnak, aki a szinte hozzáférhetetlen, egy példányban létező kiadványt a trevisói városi könyvtárban számunkra lemásoltatta. - Der Cicerone. Zweiter Teil, Mittelalter und Neuere Zeit, II. Sculptur 538. lap 1'. :i IV. kötet 577. lap.
